Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. szeptember 14., hétfő

Hazudj még...





Párás pirosan érkezik a reggel

bolondos szellő legyint meglepő meleggel

rózsáim harmatosan

bátran

nyújtózkodnak kertem távoli zugában

fröccsenő víz

szomjasan

mohón isszák a bokrok és a fák

nyárorgiák

tűztéboly ölelések nyoma villan fűszálon

levélen

tékozlom az időt

nézem egyre nézem a világot

a

lustán ébredezőt

gyöngyöt pókhálón

vijjogva magasban keringő sirályt

hajókat

jönnek és mennek szüntelen

habot korbácsolnak sötét vizeken

fekete árnyat vető éhes kormoránt

meglesem  a buja rózsa hulló szirmait

torkot szorító nyári szerelem legszebb virágait

selymek a fűben szanaszét

kerülgetem tolakodó ősz első üzenetét

megrendülten lépek

hová szalad ez a nyár

a

fecskék is elrepültek

messzi tengerek fölött tarthatnak már

gerle búg

feketerigó harmat cseppet kortyol

nincs elegem még a jóból

 

maradj

még

nyár

 

hazudj nekem

hazudj kicsit

érzem még hátamon karod sóvárgó érintéseit

 nem lehet ősz

füstös

borongós

hideg

hajolj le hozzám

 lódíts

hiába koppan a dió

hiába sárgulnak a lombok

őszbe csalogató zizzenő levéllel

ma még ne játsszunk kergetősdit

vénülő nyarunk bársony szelíd sugarakkal hódíts!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése