Szeptember
Elmúlik a láz
didergő reggelen száguldozó szelek
az
ég
lassan tárul
szürke és fehér
különös színekkel búcsúzik ez a nyár
súg-búg
vége
vége már
mindez ma még semmit sem ér
a
rózsák vörösen égnek
nem halkult el a délutáni zsongás
bolond
szomjas pillék buknak át kinyíló kelyheken
eső nincs egy csepp sem
mély barázdák sápadt mezőkön
repedések tikkadt földeken
lelkünk vacog
de
hiába készül
minden búcsú váratlanul éri végül
hűlt szavak közt keresgél
gondolja hogy téved
könnyek
takarják a ránk leselkedő sötétet
közönyösen köszönt ránk az ősz
téblábol kicsit
csalókán elénk szórja törékeny kincseit
kertem elhagyott zugában
kikerics virít
kályha elé készített hasábok
gyufa sercenésre vártok
megremeg a szív
s
a
bánat fojtogat
meleg takarót terít ránk engesztelő sugarával
lágyan a kései nap.
.
Szééép
VálaszTörlés