Az ég acél
fel és alá nyargalászó szélben
fűszálak
sápadt kórók remegnek
nyoma sincs
aranyfejű napraforgós reggeleknek
zizzen
zakatol
rohan
nem is válaszol hogy jön e még
ölelkezőn édes illedelmesen
szeret vagy nem
akác levelét gyerek módra
félénken tépkedem
tócsa tapad
tegnap még tüzes volt a járda
út menti fűz összegabalyodott ága
szelíd szelek cirógatását várja
ősz
zümmögi méltóságteljesen
valami láthatatlan kórus
nyár - még - szép
ontsa ránk száz - ezer örömét
súgom
takarómat magam köré húzom
villanó fény
hasít ketté vaskos szigorú felleget
szeptemberi ég peremén
kacér sugár pásztáz
gondterhelt kerteket
valahol egy távoli sarkon
táskát cipelve bandukolnak
nyáridős szívű álmos gyerekek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése