Ujjlenyomatunk része ez az új lenyomat, kacskaringós út, hosszú évek, spekulálás, és egy parányi cselvetés... és mondhatnám, hogy máris kész... Itt-ott némi mész, nem a legszebb fuga, pénztárcaürítő akciónk idei "alkotása" az új fürdőszoba. Napok óta csiszatolok, mégis találok még eltévedt ragacsokat, port - maltert, lehullott kőmorzsalék böki talpaimat. Bár az egyhetes produkcióról lemaradtam (szerencsére), akad tennivalóm bőven. Araszolgatás a meszes, malteres vödrök, szerszámok, pormacskák között a tökéletes felé. Nem bírok leszokni róla... az ábrándról, hogy a végeredmény lehet(ne) tökéletes is. Nem lesz, hiszen sürget az idő, új passzoló szennyestartó, firhang, fogas, tároló, kefe, polcok, és mindenféle apróság illő, harmonikus találkozását előidézni szinte lehetetlen, ernyedt pénztárcailag éppenséggel sokkoló beruházás lesz, lenne, lehetne.
De! Ami lett az feledteti a málló. pergő falat, a többszörösen sérült kádat, rést a csempék között, s feledteti a tizenéves odázást. Pláne, ha a kedvencet sikerült "becsempészni", s nem a hagyományos módon, ámbár egyszerűbben és kíméletesebb költségvetéssel kicsempézni...
Kedves és szeretett ismerős köszön vissza a falakról, lent és fent az én kedves, meleg színű kövem:
"A Solnhofeni mészkő a Föld legkeményebb és legtömörebb mészköve. Bányászata több mint 4 évszázados múltra tekint vissza a németországi Solnhofenban."
Kapcsolatunk nem új keletű, barátságunk reményeim szerint tartós, bár az impregnálás még várat magára, mint annyi minden. Megszépült ajtó, ablakkeret, frissült szúnyogháló dicséri a ház mesterét. Túl vagyunk a nehezén és még mindketten életben vagyunk. Késő délután számtalan le - és felmosás után már megállhatok egy pillanatra és szusszanhatok, az új lenyomatot nézegetve. Apró kristályok, parányi zárványok, lerakódó ásványmaradékok - csodálatos és természetes szépsége bátorít. Lehet így, így is lehet... hétköznapjainkra alkotni valami egyedit!
Külső körletünk rémségei távolodnak a bejárattól, elszállításra váró sittes zsákokat vonszolva érzem mindennek súlya van. Dolgozik még kicsit a festőhenger, ecset, sikárkefe, törlőrongyok, porlepte bútortakarók forognak már a mosógépben, friss illat terjeng, slag szakad és csuromvizesen nevetve nézem a tisztulást, kókadt növények mosolyát képzelem az alkonyi hőségben, míg gyökereiket áztatja a víz. Kismedencés merülés, koszoldó, festékcsepp tüntető langyos víz. A fák között madarak sutyorognak, talán új fiókák bújnak meg valahol, az utolsó komp már visszatér a túlsó partra, ideje, hogy a ma maradékait holnapra eltegyem.
Esti, térdrogyasztó fáradtságunkat alig palástolva sóhajtjuk - fürdőszoba felújítást a mi életünkben többé már sohasem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése