Vitathatatlanul...

 

Tavasz van

fűben

fában

kering a hír

szajkó rikolt

hal csobban a duzzadó folyóban

fűz int

szelíd galambok szerelmet járnak

 bámészkodnék tovább

de

munkáim várnak.

 

Tarka és bolondos a kert

reguláznám

nehezen hagyja magát

borul az ég

áztatja a frissen teregetett ruhát

mellényemen hatalmas cseppek

gúnyosan nevetnek

nem bánnom csak ázzak

örülök az esőt ígérő szürke láthatárnak

nagy eső kellene

mely mos és hömpölyög

nem csupán csöpög

csermely dal

eresz nóta

 

porlik a föld

szomorú ágak szomjúhoznak

lépten-nyomon reccsen és ropog

a

tavalyi forróság

halál 

aratott.

 

Oda a hatalmas cseresze

pompás sziluettje

fenyőnkön még madarak tanyáznak

levelét vesztő

messzire mutató 

harsogó zöldje

elveszett örökre.

Bokrok közé bújok

csattog az olló

rőzse gyűlik

estére kályhában duruzsol

szél szalad

máris szárítja a lehulló cseppeket

pompa és gyász

munka van

térdelek

a 

gaztenger ma vitathatatlanul győzedelmeskedett

tulipán sereglet

színezi a lankát

vidítja szívemet.