Mázlista vagyok...
Az idén háromszor is tavaszoltam, leshettem, figyelhettem az éledés szépségeit. Néhány hét különbséggel - láttam majdnem ugyanazt.
Április végén így néz ki a malmői kiskert helyzet...
Hideg, szél, illat és bimbók. A tulipánok porcelánszépségű zárt kelyhét csodálom, enyéimet sziromvesztés közeli állapotban hagytam otthon. Érdekes, ismeretlen apró hagymások, megannyi kertet díszítő apró ötlet, dísztárgy, szikla. Gondozott apró kertecskékben szorgoskodó korombeli emberek, vagy éppen vevőre váró kis nyári lakok, szoros egymásmellettiség, néhány túlspirázott ékszerdoboz. Séta egy külvárosi kiskert birodalomban, itt is ott is zászlócskák jelzik a tulajdonos nemzetiségét - mi nálunk nacionalista túlburjánzásnak számít, az ott természetes.
Kicsit több, mint egy órás séta, sok-sok látnivalóval, színnel, illattal - gyönyörű tavasszal.
Tetszik ez a nemzetiség jelzes. Kun Árpád könyveit olvasva érzékeltem az északi országok másságat.
VálaszTörlésKönyvet nem olvastam róluk... óriási a változás az első utam óta - harmincegynéhány évnyi visszatekintéssel.
Törlés