Legyek jó, legyek jó, legyek JÓ!!!

Legyen hó...

Csacska dal kúszott fülembe hajnalok hajnalán...

Kint sötét, nyoma sincs hónak, szürkeség és szél - no ez az a kombináció, amit cseppet sem kedvelek.

Reggelem kezdetekor, hajnali kávé és keksz mellett elmúlt karácsonyok emlékei között járok, miközben átírom magamban a dal szövegét, s egy tavalyi fotót kedvtelve nézek - Budakeszi, 2024 karácsonya, templomkert és HÓ!

Az én szövegem refrénje ekként hangzik: Legyek jó, legyek jó, legyek JÓ!!!

Ha esik, ha fúj, ha...

Átalakul a nóta, kérésem kitartó - Legyek jó!

Akár bájos karácsonyi beszámoló is következhetne, girlandos, csillogó.

Mi azonban "csendesen" ünnepeltünk - nekünk jó, nagyon jó... hogy együtt vagyunk.

Már a délután is rendhagyó, unoka altató - 4.L - az ölemben, fáradt, bágyadt, könnyen elringatható. Hosszú, mély alvás, nem tudni még, hogy újabb láz érkezik, vagy a szundi gyógyító. Két órányi csend, ölelem, és anyámra gondolok. Karjára, érintésére, lényére, fáradhatatlan JÓságára.

Elcsendesedik körülöttem a világ, készülődés helyett pihenő, üdvözletek küldése. Agyam mély zugában mocorog a kérdés: Kokszosra sül e az étel a sütőben? Kialszik e a tűz?

Nem fontos most.

A kezeimben nyugvó drága kis test hője lassan elmozdul, sajnos fölfelé. Picit mocorog, nyugtatom és alszik tovább.

Lassan besötétedik, fülelem a hangokat. 3. L nyafog, túl a lázas napokon nehezen lép át a szervezetét megviselő betegségen. Anyája kedves hangja is elér, bölcs és nyugtató. A fiúk feltehetően a bányában dolgoznak - jut eszembe Hófehérke meséje... a fiúk kettesben uzsonnáznak, szertartásos ünnepi étkezés - némi ajándék libamáj elfogyasztása közepette. Gondolom fahasábot tettek a tűzre, melegebb lett.

Ébredés, zsongás, mindenki éhes... sütőbe pillantás, szerencsére nem égett szét.

Betoppanás, öröm, ölelések.

Énekek, citera szó, ajándékok itt-ott, amott, papír, ceruza szanaszét, 2. L - a nagy leszerelő - rajzolni hívja gyengélkedő 3. L-t. Micsoda rajzok! Ügyeskedés a verandán IS - művészi képeslapok készülnek... menyem és fiam fest. Alkotók kint és bent, nyüzsgés, tálalás tányér, pohár, evőeszköz - anyám kis tálkája - a kedvenc leveses - repül és ripityára törik... ünnepi szedegetés, porszívó, felmosás.

Intő jel! Óvatosan a törékenyekkel, második törés, a szemüvegem után a tálka, jobb, ha a dolgokat másokra hagyom, hátha nem gyarapodik tovább a törések száma.

Pici lányok alig-alig csipegetnek, a nagyok szokás szerint kitesznek magukért.

Borleves is készült - anyám módra.

Étkek kint és bent, elégedett falatozás - vejtől dicséret bezsebelés. máskor is magára hagyhatjuk a húst a sütőben - jót tett neki.

Ülök és nézem a boldog arcokat, szeretteimet. Mosoly ragyog fel, nevetünk, amikor a zserbóval együtt a régi történet újra terítékre kerül - Papi által tálalva. Anyám zserbója, lányom tökéletesen megtanulta tőle. Mint minden egyebet. Mézes krémes adagom otthon maradt... majd holnap.

Muzsika szól. Hangom rekedt, apám szárnyaló hangját hallom legbelül.

Egyik kezem az első L lábát masszírozza, másik 2. L hátát... hosszasan. Bolondozunk. Egyetlen fiúnk örül az ajándék könyvnek - Rakonczay expedíció - P.S.P. nevére dedikálva -írás a kitartásról, küzdelemről. Az én drága, azaz a mi drága kamaszunk kitartásból megérdemli a jelest. Tudommmm - elfogult vagyok unokáimat illetőleg - NAGYON!

Mosoly, indulás előtti romelhárítás.

Csomagolás.

Kapu záródik.

Csattan a csend a szívemen.

Magamra maradok, néhány tepsi, fazék, lábas társaságában - jaj, elmaradt a csillagszóró.

Kinézek az éjszakába, valahol távol fény hull a vízre...

Jászolában ki az ott? - énekelnénk, ha...

Távoli és közeli szeretteimre gondolok, rájuk, akik együtt, vagy magányosan töltik a Viliát.

Akikhez a szentséges éj alatt örömhírt vittek az angyalok.

Valahol messze hullik a hó...

Legyek jó, legyek, jó, legyek jó és kitartó.

És, ha lehet még sok ilyen vidám családos, egyszerű, örömös ünnepet kérek...

Hódolat ég és föld teremtőjének.

Legyen hó... 

 

És legyen a kályhában meleg, szívünkben szeretet, mert az nagyon JÓ!

Karácsony - KÓCOS ANGYAL

 

Rebbenő fények

árkok

és 

bokrok

völgyek s hegyek felett

könnyed suhanással

 megérkezett

ruhája pasztell

mosolya szelíd

hangja csilingel

 

Itt vagyok megint!

Sehol egy ránc 

inge patyolat

bár eső szemerkél 

 földre nem hullat az ég

mindent elfedő hókristályokat. 

Nem várat meg

s

nem

 mondja hogy holnap

nem ígér mást csak azt ami kell

gyógyszavakat suttogva 

gyengéden megölel.

Láttalak ám.

Meglestelek!

Felhők mögül mindvégig őriztelek.

Eljöttem újra s újra eljövök

vasár- és hétköznap

dolgaid között

ha

megtorpannál 

vagy 

gyanúsan könnyű lenne az út

te

csak

egyenest a menny felé fordulj

s

ahogy most is ily hirtelen

teremtőnk kegyelmével megérkezem.

 

Áldást hozok

békét

szeretet

megbocsátást 

ne

 kormozza ábránd életedet. 

Alakja arany

fürtje ragyog 

angyalszárny lebben

indulnia kell 

hajnalok hajnalán

mert ezer a dolog

várják

boldogok és boldogtalanok. 

 

Még visszafordul és integet

sötétbe szórva fényjeleket.

Borzos fürge angyal

tovább repül

jászolhoz készül

meleg áradjon szét lelkünkben

s

kopott istállóban a kisded körül.

 

 

 

Bohém, mosolygós angyalom - óvodámból kapott ajándék az ihletőm.

 Köszönöm. Áldott legyen az ünnep. 

Enyén színem...

 

Az enyém szín tekintetében most éppen nem vagyok teljesen képben.
Kilenc éve írtam az alábbi szösszenetet... akkor teljes mértékben a helyzet magaslatán álltam a színeket illetően:
https://partfal.blogspot.com/2016/12/szinrobbanas.html
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s mint tudjuk a Tiszán is... A Drávát, Szávát, Szamost... ismerethiányom miatt momentán nem említeném. De nem is a folyók, a lefolyt víz, hanem az idő sebes rohanása állít meg ma egy szóra. Sürgős tennivalóm van, a hiátus kiküszöbölése végett mielőbb meg kell tudakolnom 3. L. - 3.5 éves, valamint húgocskája - 4. L - 21 hónapos kedvenc színeit. Micsoda nagymama az olyan, aki nem naprakész a színek világában?!!
Ígérem pótolni fogom - sejtésem szerint 3. L a loknis szépség az aranyak iránt érez vonzalmat... Angyalilag a csillogó arany, zselés tollacska már itt lapul, beszerezve, de még hezitálok, hogy az angyal fuvarozza, vagy népszerűségemet fokozandó személyes adjam át a negyedik életaranyozómnak a meglepetést. A hölgy nehéz dió, ámbár arany a szíve. S ha már színek, az ötödik kincs, a szöszke 4. L számára fehér tollat vettem, sötét papíron prímán fog érvényesülni kicsiny keze munkája - lapocskákat készítek neki, méregzöld fenyőt, piros szívecskét és sötétkék bármit... - zsenge korára való tekintettel szín preferenciája még nem bizonyos.
Mint azt mindenki tudja - az enyém színem a KÉK.
És! Tegnap hatalmas, nehéz szatyorban messziről cipelt kék szépségeket kaptam, melyeket az enyémek mellé örömmel befogadtam - váza, tál, tálka, tálca.... csupa csuda kék!!! Aranyló szaloncukor, karácsonyfa ágacska feldíszítve, narancssárga gyümölcsök - már látom is a kész "művet", ahogy helyüket elfoglalva ékesítik a karácsonyt, kékileg csúcsra járatva mindeneket.

Utóirat... az enyém színemről... Olthatatlan vágyam a kék kabátot illetően kielégülést nyert, hála érte a kedves győri boltocskának, ahová minden frizurázkodó utamon betérek és megkérdezem - Kék kabátjuk van? Kék meleg, könnyű, hétnyolcados, nyakba felgombolható, gyapjú kabátjuk vaaaaaaaaaan?! És lám a bájos és fölöttébb szolgálatkész szőke eladó hölgy - pénteken végre, végre (!) megadta a kedvező választ: IGEN! És hozta, és felpróbáltam és felgombolható és minden paraméterében megfelelő (kar hosszától eltekintve) és lett, remélem élethosszig kitartó kék, ámbár sötét, szép téli kabátom. 

Ujjacskáimon ki is számolom, hogy hányadik?!
Harmadikban lett először - púderes pepita, érettségi előtt - anyámmal vásárolt bordó - beszerzési hely Corvin áruház -1971 vége felé (virslit is ettünk a büfében), nyolcvanas években meglódult az ügy - Luxuy áruházban vásárolt halszálkás, s utóbb lett egy kék - hová tűnt nem tudom, meg egy fekete - túl bő, kismamáknak kölcsön adható, s még egy fekete - lányomnak jobban álló - így hozzá is költözött, s egy halszálkáshoz hasonló - hosszú, ritkán viselt, s az 2006-ban vásárolt meleg buklé kis fekete, rongyig hordom, örökös darab. MOST pedig - vágyálmaim netovábbja - ez a szépség, melyet hetediknek nevezhetek - a hetvenes éveimre - tekintsük örökkévalóságig valónak.... hacsak nem jön szembe velem még egy rövid királykék gyönyörűség.
Képzeletemben már mocorog a horgoló és a kötőtű, hogy a fiókok mélyén lapuló mérhetetlenül sok fonalból melyikkel kezdjem a sokadik sál készítését? (Sapka több tucat készült - arra gondolnom sem szabad.) Komoly dilemma, hogy a kiegészítő szín milyen legyen?! Fréz, piros, üde zöld, narancs, bordó????
Majd meglátom, s ha mégsem - segítenek az ötök, majd tőlük megkérdem...
Mama lila legyen, rózsaszín, zöld...!!! Ahhoz, hogy teljes mértékben körbejárjuk a problémát - mielőbb tudnom kell, hogy szöszkének és loknis barnának melyik is az "enyém" színem.
Hamarosan kiderítem.
Így szép a zélet, színesen!
Áldott aranyvasárnapot e szürkén kezdődő ünnepváró reggelen!

Festett képeim

 

Nyári délután

Kaparászik a csend

szívembe fest a hang egy régi

régi  képet

most

tél van

szürkeség

homály 

kinézek az ablakon

kert végében 

idegen macska ténfereg

keresgél valamit

vagy

éppen ide tévedt.

Se hó

se fény

se jel

a 

legsötétebb nap közel

sötét mint a bánat

fényre áhít a lélek

hajó siklik

vele úsznak tova

új part felé cikáznak 

törékeny korai fények.

Nyári délután

pillangó könnyű szárnyon 

jut eszembe százszor

felfeslik a múlt öröm

annyira hiányzol 

bordó meggyszemek

lengenek 

hosszú

hosszú száron

szám felé közelít

fanyar ízét érzem

vöröslő félhold csepp csorog bőrömön

késhegy fájdalom hasít

míg

arcod

magamban 

újra s újra megidézem.

 

2014.09.12.

 

 

 Ősz
A

lépcsőnél hirtelen megálltam
lüktető széllel felkavart
papírlapokat nézve
elkaptam egy remegő pillanatot
szemembe tolultak
búsan
vörösen
és
sárgán
fonnyadt
tört
falevelek
lábam előtt
hánykolódtak földre tiporva
megadón fénytelenül
mint az élet
-vagy csak úgy képzelem-

az
ég borús volt
felhők súlya elnyomta
délutánunk törékeny vágyait
megtorpantam
szemügyre vettem
őszünk első
kéretlen üzeneteit
csend lett szívemben
régi vad igék sem dohogtak
szórt nyári emlékek
tűntek
hirtelen
mihaszna limlomoknak
a
perc
váratlan szívdöfése
meghátráltatott
ennyi volt hát
nyárszerelmünk vége
lábammal
nem tapodtam ott
az
elszíneződött
törékeny levéláldozatot.

 

 

A fény születése...

Decemberi szépség, járda szélére hajolva.

 Elcsentem e két szót, hajnalok hajnalán egyik kedvencemet olvasva... Ő későn aludt el, midőn leírta, én pedig nagyon korán ébredtem, a koránnál is korábban. Tegnap kezdődött heveny fül és fej hasogatás, késszúrások éles fájdalma... és valami, általam ismeretlen okból éjnek évadján felkapcsolódó lámpa világossága. Nem tudom megfejteni, miként kapcsolhatja be egy lámpa saját magát... tegnap előtt éjjel kimentem, de ma nem vitt rá a lélek, meg a fültájéki fájdalom. Inkább elkészítettem a teákat és a kávét - finom repceméz és kanálnyi tejszín, valamint kettő db "import" keksz társaságában el is kortyolgattam az utóbbit, enyhe keserű íz az ajkaimon... Méz ügyileg a vegyes virágot preferálom kávéhoz, de ez a simulékony világos márvány is finoman, bár kissé nehezen olvad, s alkot harmóniát... 

Közben szemeim előtt az olvasni való - Flóra blogja - s benne a két szó FÉNY SZÜLETÉSE!

Szívlavina.... az én fényem születése. Tegnap volt .... éves első gyermekem. Igyekszünk minden születésnapon ölelkezve hálált adni - én érte, ő értem, a sors "akaratjából" duplán is. A tegnapi napra ez kivitelezhetetlennek tűnt, de végül mégis... azaz nem végül, hanem reggel. Kifundáltuk, egyeztettük, hogy kivételesen egyszerre leszünk egy helyen, néhány perc erejéig. Koszos, zajos Kelenföldi Pályaudvar - Negyed kilenc múlik pár perccel, fél körül indul vonatom Győrbe, vonalainknak súrolniuk kell egymást, egy születésnapi ölelkezésre. Nézek a mozgólépcső felé, hátha messziről megláthatom, balról érkezve. De meglepetésemre jobbról tűnik fel a ragyogó mosoly, az öröm, és ismét megtörténik a FÉNY SZÜLETÉSE! Pár perc, pár szó, köszöntés, köszönet és hála! Vonat érkezik, s ki-ki indul tovább e napon kirendelt útjára. Tömeg, tülekedés, és zaj közepette szívtájékomra telepedő boldogság, hogy van, hogy megtartatott, hogy él, élünk, és hogy e szürke reggelen kettőnket átölel a teremtő kegyelem. Megyünk tovább, könnyed a léptem, hogy a létezés tökéletes sugarait magammal vihetem, tavaszörömöt a hideg téli szélben.

Napfény borus időben IS!

 Képtelenül, azaz arcok, mosolyok nélkül nehéz - különösen, ha az ember lánya a szíve csücskét szeretné bemutatni a második otthonát, ahol harminc éven át tette a dolgát. Hová megszámlálhatatlan emlék fűzi - szép és rút egyaránt. Szerdán jártam ott, örömmel elfogadva a meghívást. Nagyon sok szót nem szaporítanék, mert hosszúra nyúlna a való és a mozizás leírása. Míg néztem a gyermekeket - köztük szeretett óvodásaim csemetéit, míg hallgattam a dalocskákat, versikét - visszakanyarodtam a múltba... Drága kölkeimre gondolva, akik velem együtt várták az angyalokat. Ügyes és kreatív kolléganőkre, akik a semmiből is tudtak csodát teremteni, és ha éppen sikerült megszerezni a rávalót, akkor egyenesen tündérpalotává varázsolták az ünnepváró tereket. Egyszer, egy volt kolléga szemrehányóan megjegyezte - Minek ez a sok tüll, arany, fodor? Minek ez?! A válaszom rövid volt: Mert csak tőlünk kaphatják meg e mesebeli világot. Hazatérve ugyanis akkoriban legtöbbjüket nyomorúság vette körül. Ma már más a világ - a csöppségek szép ruhája, gondosan fésült frizurája, jelzi, hogy többségüknél más a helyzet a külső körülményekben. Reményeim szerint nem csupán ezekben, hanem az odafigyelésben, törődésben is. 

A MI óvodánk az a parányi sziget, ahová örömmel léphetünk be. Ahol gondos kezek, mosoly és, ami a legfontosabb mérhetetlen türelem fogadja a gyermekeket! Hála érte! Karácsony közeledtével a szépség, az öröm, a várakozás izgalma töltötte be a kicsiny szíveket! Enyémet is valami finoman felsejlő érzés - könnyek nélkül nem részletezhetem. Minden múltbéli sajgást felülmúlt az, amikor egyik drága óvodásomnak kislányát ölembe vehettem! És fülébe súgtam neki is, másoknak is - Mondd meg Anyádnak, Apádnak, hogy ölelem! (Fotónk - megmarad nekem.) Maradnék még, amíg lehet az, akit egyik régi munkatársam így üdvözölt - Nincs karácsony Márta nélkül! Válaszul csak azt felelhetem - nincs ünnepi készülődés nélkületek, valahogy előrébb mozdulnak a dolgok, szívben és lélekben! A kitartó munkáért köszönet! Kívánok minden múltbéli és jelenlegi dolgozónak és volt gyermekeimnek ÁLDOTT, BÉKÉS Ünnepet!

 

 

"Óvodás"...

 Mivel gyermeki képek, arcok, mosolyok posztolása illő és nem való, így nem marad más, mint a szépséges dekoráció! Régi - közelebbről EGYETLEN óvodám, annak is a telephelye - vendégségbe hívtak és én mindenféle program átszervezése után el is jutottam hozzájuk. Ha egyetlen szóval jellemezhetném

HARMÓNIA

!

Minden szegletében ízléses nem csicsás, nem túltolt, ötlet dús, dekoratív a környezet. Ünnepi frizurák, ruhácskák, melyeknek színe - hála a zégnek már nem csak fekete fehér lehet. Kinőttünk a varjú korszakból, s én egy pillanatra sem gondolom, hogy kár... Bájos fodros, tüllős, masnis, csillámos leányzók és csinos "fiatalemberek". Egyik, másik, harmadik annyira hasonlít felmenőire, hogy  könnyedén felismerem bennük az én gyerekeimet. Anyja, apja, nagyanyja kicsoda - kérdezem, hogy megbizonyosodjak tippem felől, ha kissé elbizonytalanodom. Van, aki mosolyog, van, aki megfogja a kezemet, és van, aki elhúzódik, mert ismeretlen vagyok számára - és ez így van jól. A vér szava - mondhatnám, amikor szívem dobban megölelve egy, apját tökéletesen lemásoló kisfiút. A család valamennyi gyermeke az enyém volt - hét szép arcú, kedves, jó gyermekek, fiúk és lányuk, akik meleg praclijukat bizalommal helyezték kezembe, ahogy anyjuk rám bízta őket, az első szülöttől az utolsó, későn született gyermekig. A hét testvér közül többnek a gyermeke most óvodás. Nézve őket és a többi ismerős arcot kedvemre utazgatok az időben, neveket, jeleket, történeteket keresve.

A felvételen látható óvónőnek álcázott angyal nem más, mint a legjobb óvónő, legtürelmesebb, akivel valaha találkoztam. Ráadásul olyan alkotó személyiség, kinek kreativitása, kitartása, szép érzéke és gyermekszeretete például szolgál - mindig is irigyeltem és egyben csodáltam őt.

Egyetlen fotó erejéig elcsábulok. Éppen átfogó orvosi vizitáció részese vagyok... az angyalok által ajándékozott eszközök jól állnak a kitartó szakember kezében. Egy cinkostársa, kevésbé szelíden oltásban is akart részesíteni, azt azonban elutasítottam, Ámbár, ha rákérdezett volna, hogy

Óvónéni a maga szíve sose fáj?! - akkor bizony nem találhattam volna kibúvót!

Mert igen is fáj... 

Azokért a gyermekekért, akiknek a szeretet, a törődés és a türelem különlegesen hatékony esszenciájából a nagyvilágban alig jut, alig marad.

(A mi) EMBERMESÉ(n)K

 EMBERMESÉK 

Embertelen időkben is - sorsok három percben. 

 

 

Vannak véletlenek és vannak sorsszerű találkozások, a miénk bármelyik lehetne...

A kapocs - Sipos József kárpátaljai református lelkész és a helyi református gyülekezet adománygyűjtése. Amikor évekkel ezelőtt Ercsiben találkoztunk rájöttem, hogy 2013-ban hallgattam őt egy esti bibliaórán, amikor barátoknál jártam Beregszász közelében. Első és feledhetetlen utamat sajnos nem követte újabb alkalom, pedig barátsággal, szeretettel, természeti szépségekkel és történelmi összefonódással ajándékozott meg az a pár nap.

Több mint 5 éve, hogy mégis gyakorta megteszem az utat - ugyan csak virtuálisan - "odaátra", azóta, amióta meghallottam kimondhatatlanul fájdalmas történetüket...

Meglepett, készületlenül ért a minapi telefonhívás, ahogy a tv stábja bevont a forgatásba.

A segítés, melyben több társam is volt és van helyből és távolabbról is - számomra nem csupán anyagi jellegű. A legnagyobb ajándékot én kaptam, "megtanultunk" írni, olvasni, és kinyitjuk a távolba vezető ajtókat napról napra... hol pár kép, hol tanács kérés, hol napi lecke formájában.

Erzsike jó tanuló, hiszem, hogy e közvetlen kapcsolat mindannyiunk javára szolgál.

Köszönet a kitartó segítőtársaknak!

 

MINDEN NAP KICSIT JOBBAK LE-HE-TÜNK! 

LÉTHAJÓ...

 

Korán van még, koromsötét, három fény úszik a folyón, elöl a vezető, vizet pásztázó világítással, hátul jelzőfények, 2 db - ne gyere nekem, itt vagyok - víz fölött mutatkozó lámpáival.

Sötét és kifürkészhetetlen minden, még nem tudni, hogy teljes köd, vagy részleges paplan lebegés vagyon odakünn. Várat magára a felismerés, azaz a fel nem... Ha most a kályhát begyújtanám, ha tüzet raknék rögvest rájönnék, hogy ma mi a helyzet légnyomásilag. Amint pattogni kezdenek a fahulladék száraz darabkái, nyáron és ősszel összeszedegetett gyújtósnak valók - egyből látni lehet mi az ábra. Ha friss, rikkanó, ropogó, terjedő - könnyű lángjátékkal - üde reggelre számíthatunk. Pik-pak melegre, duruzsolásra. Ha ténfereg, ha gyufát gyufára kell sercegtetnem, máris tudom macerás lesz a nap - már megint egy új szó - sercegtetnem - nincs is ilyen kifejezés. Hát, ha nincs magam csinálok..., gyufásdoboz peremén végig húzott gyufaszál hangját hallatva. Tegnap simán ment minden, gyors lobbanással kezdték a lángok falatozni a bekészített fahasábot, raktam, csak raktam a fát, de nehezen éreztem meg a meleg testátjáró, bizsergető örömét.

Tegnapelőtt reggel makrancos volt a kezdet- több, mint félórába telt, a gyújtózás - légnyomásilag necces volt a helyzet. Három kályha, három különböző metódus, sehogy sem akartak beindulni... Pedig a legfontosabb napok egyikén meleg dukál a vendégeknek. Ha már az az öröm ér, hogy ötből négy unokám hamarosan ideér... tillárom haj! pattogjon a fa, izzanak fel a tuskók, áradjon a meleg - süljön, főjön, rotyogjon.... gallyacska, ág ropogjon. Illő is finom meleget varázsolni, hiszen ünnep is van Luca napján - Anyánk születésnapja alkalmából, gondolva rá, s kicsit pironkodni is, hogy nem minden tudásának vagyunk birtokosai. Titkosított ünneplés ez, csak mélyen a szívben, az évszámokat kimondatlanul hagyva, mert bizony nehezen viselte a drága, ha időnként fény hullott életkorára. De mi az idő múlásával dacolva - összesúgunk legnagyobb unokájával, hogy bizony ma lenne a MAMA... éves!!! És mosolygunk, figyelve a kicsinyekben játszi könnyedséggel felfedezhető géneket - bőséges örökségét bennük újra és újra felfedezve.

De térjünk vissza kicsit még a reggelhez.

Rakoncátlan szombati kedvtelenséget leküzdeni - kályhailag nem könnyű, itt fellobban, ott kialszik, amott alig pislákol... minden praktika bevetésének ellenére is. Végül csak sikerül - csontszáraz narancs- és mandarinhéj, aprófa, papírgalacsin adagolásával életet lehelni... némi késlekedéssel. Volt is sürgés-forgás, megsült a stangli, forrósodott a kívánságlista élén álló - 3. L kedvence - gombócleves... (Feszt gombóclevest készítek, előtte soha, édesanyám se, mit meg nem tesz az ember a loknis és a szöszke kedvéért.) Kapu nyílik, ifjabb generáció érkezik - anyájuk el - pityergés mentesen - ők maradnak örömmel.

Meleg tea, meleg leveske, cserépkályha óvatos elbarikádozása a kicsiny kezek elől, tűz, láng nézése együtt, gyertya lobbantás, asztal tetején ülve hajó nézés - bőséggel volt látnivaló, szombaton fel - le mászkáltak a hajók, 4. L örömére. Nálunk az Ágiiii! Hajó! - az egyik kedvenc tevékenység... Ági ugyan messze van, de mi rendre eljátsszuk, hogy hallja a hangunkat! Remek téli kilátó ez a minimum száz éves asztal, öreg, karistolt, ki tudja ki gyúrt rajta tésztát, milyen kés hagyta ott brutális nyomait. Szeretjük, mint ahogy minden régi holmit itt - egy kéz is elegendő lenne, hogy megszámláljuk az "új" bútordarabokat, mondhatni ezer éves a berendezés... anyám, apám, nagyanyám, s ki tudja mi mindenki használta szekrény, tálaló, vitrin, komód, asztalok, székek, képek, vázák, terítők, szőnyegek,  s egyéb mindenféleségek. Örökül hagyott porcelánok, poharak, nagymamám bögréje, kanala, anyám tálkái, abroszok - összebékülve, harmóniában, minden régi bajt, szegénységet, gondot, sérelmet elsimítva várják a gyermekek érkezését. A gyermekekét, legyenek közel, vagy távol... Sodrófa, kés, vágódeszka, tepsi, jénai tál és vájling - a minap abban készült az ehetetlenül kemény mézes - anyám, ha látná elborzadna stílusban. Tea fő, estefelé a kőkemény mézes szívecske gazdára lel, 3. L vígan rágcsálja. A sós magvas, épp oly finom, mint svéd ikertestvére, melyet odakint méregdrágán árulnak a boltban, készül a Lundban ellesett édesség honi verziója - jönnek mennek az ízek, a tippek, az ötletek. Keverődik a palacsinta S (14!) fürgén forgatja a habverőt, mér lisztet adagol hozzávalókat, s kamaszfiúi lelkesedéssel ugratja öreganyját, azaz engem.

Szombat estére teljesen átmelegszik a ház, kint, bent, lent, fent mocorgás - baba, mackó, kutyus, könyvek, olló, papír, krea, gyöngy, lyukasztók, karácsonyfa, angyal.... Étel, ital, tea, mindenek kóstolása, falatozása közben egyszer-egyszer esik meg a szó... anyaaaaa. Anya és apa szabadnapot kaptak - a mi kiváló házi pedagógusunk 2. L (lassan 12), s az imént már említett S-14 a legjobb segítségek a kislányok körül. Mi "nagyok" versenyzünk 4. L mosolyáért, apró fogacskáinak villanásáért, loknis 3. L - elégedettségi mutatóját kémlelve - boldogan szemlélve az egyek vagyunk látványát - szék, fotel, szőnyeg, pléd - hemzsegő unokáktól hangos. 

Néhány kettesben váltott anya-lánya szómorzsa után agyunk hátsó szegletébe tuszkolva a fájdalmas emlékeket, kimondhatatlan hálával fogadjuk családi gyarapodásunk örömhírét!!!

 Órák múlnak...

Zsong, zizeg a ház... kicsinyeink anyája is megérkezik, míg melegítem számára az ételt bezsebelem a sikeres altatásért járó dicséretet - kettő az egyben alvás volt, egyik kislány az ágyban, másik az ölemben. (Mese, vers, "aparta", VUK, dudorászás, ringatás, simogatás közben.)

Mozgalmas a délután - Vej fut, kamasz babázik, kicsik és nagyok kedvtelve kanalazzák a tiramisut - mely ezúttal meglehetősen lágyra sikeredett - ízre jó, mondaná a mester, ha kóstolná, de most nem kóstol, nem kanalaz, alkot - mini citera készül a műhelybe vonult magányban...

Esteledik.

Mi, anyák - összepakoljuk, bedobozoljuk, helyére tesszük, felszedjük, berakjuk, kivisszük, elrendezzük a nap hordalékát. Dobozba kerül a sós, és az édes, a leves, a cs.mell, hogy a testvérnek is jusson.

Kajszton, tepsi, pohár, eszcájghalomra bukik a csend - ajtó, kapu zárultával... pillanatnyi megtorpanás, szívtájéki furcsaság után megküzdök velük komótosan.

Utóbb elcsendesülve végig járom a házat, itt egy nagyobbításra váró sál, ott két pár kis cipő, amott papírfecnik, egy-két gyöngyszem... és ahogy az lenni szokott, rengeteg morzsa.

Meg én magam.

Gyertya és tűz elalszik, elhamvad, s csak vasárnap, sötétedés után tér vissza a kedv, hogy az ÖRÖM gyertyalángjai fényükkel a sötétben is tükröződjenek.

És máris itt van a ma...

Korán ébredtem, alvásilag elégtelen, kedvileg kritikus - ritkán, talán havonta 1x élem meg, hogy NEM bírok este sehogy sem elaludni...Valamit keresgélt az agy, de még inkább a szív.

Éj múlik, megint egy hajó, távolban pöfögő hangja. Mire minden szó, jel, mondat helyére kerül kivilágosodik - s már látom is, szeles az idő, zászló lobog a szélben, túlparti fák feketén nyújtózkodva várják a napot, hogy sütni fog, vagy esm ?! - Ez még egyelőre titok.

Ahogy az is, hogyan birkózik meg a szív éjszakákkal és nappalokkal, hogyan képes dobogni, dolgozni bánatok és örömök, terhek és reménységek közepette engedelmesen?!

 

Két név került fel az esti, egyre hosszabb imalistára - egyikük búcsúzóban, tartalmas életének zsinórját lassan, engedelmesen elengedve. A másik létherdálás kelepcéjében vergődve léket ütve naponta önnön életén.

Adj jelet, fényt TEREMTŐ!

Erőt, hogy minden mi ma ér - ajándék, veszteség - elhordozható legyen!

Harang kondul, indul a komp... kezdődik a nap.

Gyufa is előkerül hamarosan, ma is ezernyi a feladat, s a segítség ma is megérkezett:

 

Mikor nincs más erőm... 

 

Tükröződés.
 

Aktuláis versikék...

 

 

 

Kinek mi...

Nagy hiba van azt hiszem

ezt hozták ma énnekem

virgács

hagyma

nem értem

hisz jó voltam

kikérem...

 

Cipőm boxot ritkán lát

apróságok

kis hibák

morgolódás

zsémbelés

ez

nekem

csak kedvtelés

rutinom van

bőséges

ha a tea nem édes

kevés a só

vagy túl sok

ha szólok

sokkot kaptok.

 

Még hogy cipőpucolás?

Csak faragás semmi más!

Vöröshagyma és virgács?

Eltévedt a Mikulás!

Mikulás móka...

 

Jókor

reggel

frissen kelek

cipődbe virgácsokat teszek

széndarabbal - korommal

nem törődve

korommal

egy-két

hagymát

ráncos krumplit

hagyok cipődbe gurulni

hozzá teszek

cukrot

hármat

diabétesz most még várhat

s

hogy

maradjon meg az egészség

piros alma - jó reménység

a

virgács nagy ám

ámbár fényes

miért kapod nem kétséges!

ÁLOM

 

Hó sehol

köd burkol mindent

a

folyót sem látni innen

csend

puha rétegén át 

nem hallom ma

a

harang

hívó szavát.

Gyertya lobbanó lángja megremeg

üres lesz ma a tér s háladal helyett 

némaság honol a kő kereszt felett.

 

Hó kellene

friss

üde

fürgén hulló

fehér kristályszemek

hogy

eltakarjon

mindent ami csúf

s

egymáshoz

szelíden szólnának

 melegségre vágyó

napi harcaikban

megfáradt emberek.

 

 

 

Adni jó....

 

A kerteléstelen idő beköszöntével mint minden évben, az idén is szétnéztem a kreás dolgaim között, s mint eddig minden évben, boldog nyuggerségem kezdetétől fogva, az idén is választok magamnak "célközönséget". 

Megszámlálni sem tudom hány sapka, sál került ki a kezem alól télbe hajló estéken, midőn a korai sötétedéssel együtt elérkezettnek láttam az időt, hogy hosszabb pihenőket engedélyezzek magamnak. Célközönségem volt határokon túli, helyi, volt gyermek, volt fiatal férfiak gyógyulni vágyó közössége... 

Az idei ősz valahogy másként kezdődött. 

Vártunk egy gyermeket, s e várakozás örömökkel, izgalommal járt, bár nem vagyok közvetlenül érintett, mégis jól eső érzéssel töltött el, hogy részese lehetek a csodának. Elő hát a cekkerrel... fonalat vettem (nem mintha nem lapulna szekrény, polc, doboz, bőrönd mélyén legalább fél mázsa, de egy újszülöttnek új fonal dukál). A szín kiválasztása sem volt egyszerű, de sikerült. Mocorogni kezdett a horgolótű, esténként készült a takaró, némi drukkal, hogy időre készen legyek. És így is lett, én siettem, s a baba, Emília egészségesen  megérkezett!

 Magam háza táján is akadnak vágyak, módfelett kedvelem a szép sapkákat, s a sapka alól kikunkorodó hajacskát, így a következő kiszemelt 3. L loknis kisasszony, pillagós fejfedője is elkészült a héten.

 

Bár az idő szorít, ahogy minden advent idején igyekeztem számomra ismeretlen személyekre is gondolva sapkázni, s tegnap, azaz december harmadikán átadtam az adománygyűjtőknek, akik szeretetcsomagokat készítenek rászorulóknak. Mert adni és kapni jó!  

Az idén, nagy örömömre az országos Jónak lenni jó! adománygyűjtő kampány kedvezményezettje az a  KEGYES alapítvány, melynek áldozatos munkáját évek óta figyelemmel kísérem. Hála az alapítvány vezetőjének Sipos József tiszteletesnek hónapról hónapra eljut segítségem, segítségünk annak a kis családnak, akiket általa ismertem meg. Hosszú, több, mint 5 éves történet a miénk a kis családdal. Még régebbi az első, településünkön történt nagy gyűjtés ideje, melynek legalább 8 éve már. Azok az adományok az elhagyatott, beteg gyermekek megsegítésére szolgáltak. Közben alakultak ki "magán" szálak is, nehéz élethelyzeteket megtudva, mint amilyen a gyermekét apa nélkül nevelő beregszászi fiatalasszonyé. Visszalapozva - 2020-ban írtam róluk először, a kapcsolat azóta is él.

 https://partfal.blogspot.com/2020/08/kenyerunnep-es-fohasz.html

Őszintén bevallom nem vagyok önzetlen, volt és van feltételem... Így aztán Erzsike két éve ilyentájt nekikezdett a betűvetésnek és mára már szépen ír... nagy örömömre naponta érkeznek a "levelek", melyekben beszámol életükről. Most éppen a szótagolást gyakoroljuk. Nagy szó ez abban a nyomorúságban, amiben élnek, ott ahol nagyon sok gyermek analfabétaként nő fel, iskolát alig látva. Sapkát, sálat elég nehéz eljuttatni Kárpátaljára, de tüzelőre, gyógyszerre, élelemre valót a tiszteletes közbenjárásával, aki elviszi az átutalt pénzt eddig sikerült. Mert adni jó, segíteni jó és imádkozni, azért hogy vége legyen a háborúnak....

 https://partfal.blogspot.com/2022/01/adni-jo-irtam-talan-mar-rola.html

 https://partfal.blogspot.com/2021/12/adni-jo.html

 

Messengeren érkeznek a levelek, most éppen az elválasztást gyakoroljuk, a szótagolás a feladat. 

Erzsike kisfia Lacika ősszel iskolás lesz, Ő is ismerkedik már a ceruzával, rajzol, s talán addigra le tudja majd írni a legfontosabb szót, azt hogy BÉKE! 

 

 

December másodika...

 Előkészület... suvick lent, fent, középen, és dísz válogatás... hogy-hogy nem ismét a kékre szavazok?!  De leginkább a natúrra. Hulladék fából (szégyen szemre tűzrevaló közé szórt, szépséges fadarabok) szívecske rendeltetett, s a beton keményre sikeredett mézesek társaságában máris itt van a fenyő ágakon. Egyszerű, hagyományos, csendes, villogástól mentes lesz itt minden. Három db banános doboz átnézve, kiválogatva, visszapakolva, kellékek törölgetve, lemosva - gyertyák, csillagszórók, ékek, minden egyéb, ami ünneplés felé mutat lassan, de biztosan helyére kerül. Elsőként az előszoba. 

Láng lobbant - Kicsiny kis fényemmel világítani fogok...