Képtelenül, azaz arcok, mosolyok nélkül nehéz - különösen, ha az ember lánya a szíve csücskét szeretné bemutatni a második otthonát, ahol harminc éven át tette a dolgát. Hová megszámlálhatatlan emlék fűzi - szép és rút egyaránt. Szerdán jártam ott, örömmel elfogadva a meghívást. Nagyon sok szót nem szaporítanék, mert hosszúra nyúlna a való és a mozizás leírása. Míg néztem a gyermekeket - köztük szeretett óvodásaim csemetéit, míg hallgattam a dalocskákat, versikét - visszakanyarodtam a múltba... Drága kölkeimre gondolva, akik velem együtt várták az angyalokat. Ügyes és kreatív kolléganőkre, akik a semmiből is tudtak csodát teremteni, és ha éppen sikerült megszerezni a rávalót, akkor egyenesen tündérpalotává varázsolták az ünnepváró tereket. Egyszer, egy volt kolléga szemrehányóan megjegyezte - Minek ez a sok tüll, arany, fodor? Minek ez?! A válaszom rövid volt: Mert csak tőlünk kaphatják meg e mesebeli világot. Hazatérve ugyanis akkoriban legtöbbjüket nyomorúság vette körül. Ma már más a világ - a csöppségek szép ruhája, gondosan fésült frizurája, jelzi, hogy többségüknél más a helyzet a külső körülményekben. Reményeim szerint nem csupán ezekben, hanem az odafigyelésben, törődésben is.
A MI óvodánk az a parányi sziget, ahová örömmel léphetünk be. Ahol gondos kezek, mosoly és, ami a legfontosabb mérhetetlen türelem fogadja a gyermekeket! Hála érte! Karácsony közeledtével a szépség, az öröm, a várakozás izgalma töltötte be a kicsiny szíveket! Enyémet is valami finoman felsejlő érzés - könnyek nélkül nem részletezhetem. Minden múltbéli sajgást felülmúlt az, amikor egyik drága óvodásomnak kislányát ölembe vehettem! És fülébe súgtam neki is, másoknak is - Mondd meg Anyádnak, Apádnak, hogy ölelem! (Fotónk - megmarad nekem.) Maradnék még, amíg lehet az, akit egyik régi munkatársam így üdvözölt - Nincs karácsony Márta nélkül! Válaszul csak azt felelhetem - nincs ünnepi készülődés nélkületek, valahogy előrébb mozdulnak a dolgok, szívben és lélekben! A kitartó munkáért köszönet! Kívánok minden múltbéli és jelenlegi dolgozónak és volt gyermekeimnek ÁLDOTT, BÉKÉS Ünnepet!
Megragadta a figyelmem az újra sok szép kép és szó után, hogy: "ha éppen sikerült megszerezni a rávalót".
VálaszTörlésMikor én dolgoztam sokszor rezgett a léc, hogy talán még a karácsonyfára sem lesz pénz. Kikészítettünk már egy régi műfenyőt is, ha mégsem lesz fa. Ez egy nem kívánt, de szükséges megoldás volt, és mégis "valami".
Aztán sokszor megszánt minket egy közeli erdészeti szakközépiskola, és tőlünk kaptunk ingyen egyet. Amit aztán a saját ünnepélyünk után, még karácsony előtt le is szedtünk, és átadtunk egy olyan ott dolgozónak, aki rászorult. De díszeket vagy csillagszórót saját pénzünkön is vettünk.