A fényesség felé
Boldogság csere
lehet a neve
ha már mindenképpen nevezni kell
ruha
le vele
cipő se kell
olajat öntök kéretlenül
gyengéden
bátran
fel
le
irányban
görcsök
göröngyök
között
sóhaj
jól van
jó hogy van
jó
nekem
neked
nekünk
porszemnyi táncban ölelkezünk
oldódó testek még megremegnek
magunkat nézzük függöny mögül
látom az arcod
feladott harcok
csaták nyoma
szelídül máris
életkaláris fojtogatón már nem feszül
oldódik lassan
gyöngyszemek fájdalmas lenyomata
tenyeremre vetül
legbelül még motoz a bánat
simítom hátad
kezdet és vég közé szorult idő
álom a parton
homlokod tartom
s
te
apró
csókokkal
rukkolsz elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése