Hetek óta nem írtam egy sort sem, most, hogy megpillantottam ezt a csodát kifutottak belőlem a szavak.
Vincent van Gogh: Napraforgók (1887)
Megyek
szólok
teszek
magot szórnak
fáradt kezek
hétköznapok apró morzsái szanaszét
fut
rohan
a
nyár
ősz árnya közeleg
szürke és sötét.
Megyek
lépek
teszek
lehajtott fejjel kezdek reggeleket
álom törlődik
néma és szerény
nem tépáz vágy
nem kísért az éj.
Megyek
halkan
szótlan
napok múlnak
peregnek
percre leosztva pontosan
gyorsan
hallgatok
arcod hiába kutatom
nincs kitől kérdeznem
mosolyod hol van
?!
