Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2025. augusztus 27., szerda

FÉLELEM

 



Ma itt volt velem
egy
pillanatra csak
s
azt
súgta
ne legyél makacs
engedd el végre
ne nézz vissza
dalt se dúdolj
régi mesét vágyva
remélve.
 
Karcolásnyi seb a válladon
befoltozom
meggyógyítom
köddel
alkonnyal bebugyolállak
vissza ne nézz
vége a forró nyárnak.
 
Alkony vizében úszik a hajó
lámpa gyúl
fény csíkot fest
 új színeket vet
sötétedik
szád széle ha meg is remeghet
nincs más hátra
mint közelgő hosszú esték
fájdalmas némasága
hiába félelem
hiába bánat
rövidülnek a napok
évek
ints a túlsó part felé
s
reméld hogy valahol
téged
egyedül téged várnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése