Ma itt volt velem
egy
pillanatra csak
s
azt
súgta
ne legyél makacs
engedd el végre
ne nézz vissza
dalt se dúdolj
régi mesét vágyva
remélve.
Karcolásnyi seb a válladon
befoltozom
meggyógyítom
köddel
alkonnyal bebugyolállak
vissza ne nézz
vége a forró nyárnak.
Alkony vizében úszik a hajó
lámpa gyúl
fény csíkot fest
új színeket vet
sötétedik
szád széle ha meg is remeghet
nincs más hátra
mint közelgő hosszú esték
fájdalmas némasága
hiába félelem
hiába bánat
rövidülnek a napok
évek
ints a túlsó part felé
s
reméld hogy valahol
téged
egyedül téged várnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése