HÓBAN

 

Papucs le 

zokni

is

kifutni támad kedvem

taposni szikrázó hóba

gondolni múltbéli jóra

emlékezni egy röpke percig

míg hótüskék tépik talpamat

milyenek voltak réges-régen 

az

 igazi nagy havak.

Hideg

csontig hatoló

nem játék

s

nem

percnyi didergés csupán

komor

kemény fagyban

cipeltem táskát nehezet

kabátom 

egy

bakancsom

egy 

kesztyű a zsebben

míg

vacogva

nevetve 

hógolyót gyúrtam

s

egy 

óvatlan pillanatban

feléd repítettem. 

Kimondhatatlan

hideget mar belém a képzelet.

 

Nem vagy

nem vagy sehol

talpam alatt hó

télvilágban játszi könnyed móka

frissül a vér

áramlik lüktet

pillanat csupán

magamnak súgom

jól van

ez a próba most sikerült

táncolj tovább

hogy

félelmed messzire űzd

zord hidegben

szikrázó

 patyolat színű hóban.