Hóhelyzet van....

 

Hétfő reggel... ropogós jégtáblás, mínuszok röpködnek.

Részvét...

Hóhelyzet van.

A tél valódi arca megmutatkozik - csodálatos természeti szépségek tárulnak szemünk elé. Zajló Duna, járatlan út a kápolna felé, havas mezőn állati lábnyomok. Jó levegő, kályha melege, tüzelő bekészítés, "anyag beszerzés" unokás hétvégére, s amikor a ház körüli teendők engedik lépésszám gyarapítás.

Egészségünkre és egészségünkért.

Ez a tél nagy hóval, jéggel, széllel ajándékozott bennünket. Meg valami mással is. Az emberi természet alaposabb megismerésére is van módunk. Hogyan is állunk az igazmondással és az egymás iránti részvéttel?

Felénk, e folyó közeli csendességben a természet uralja mindennapjainkat, hol egy, hol két talicska fa fogy - rezsicsökkentetlenűl falatoznak a lángok. Hőmérő mutatja az "elhidegülés" fokát - mínusz tíz alá szállt valamely éjszaka a higany szála, zord jégtáblák szaporodnak, elzárva az átkelő helyet. Végre három szánkó is forgalomba kerül, unokák kipirult arccal térnek be a jó melegbe, fogy az ebéd, uzsonna, s folyik a játék, mese, hancúr, igazi téli romantika - együtt a család.

Öröm az örömük - boldogság a búcsúzáskor hallani - szeretlek, különösen, ha azt a legkisebb 4. L előszö mondja, aki tavasszal lesz két éves.

Jó lesz együtt lenni. Madáretetés, kutya ugatás, egy-egy hajó a jégtáblák között, errefelé mindig akad valami látnivaló.

A vidám együttlét kellékeinek beszerzése szombat délelőtt megtörtént - Bereczki bolt - kis Spar, zöldséges viszonylatában.

Ha akartam, ha nem elképedve láttam az "éjjel-nappal dolgozunk" valóság képeit. Tíz óra tájt a parkolók havasak, út takarítás finoman szólva is hiányos. A Híd utca továbbra is rémes, s a Nagy híd felé most nem kell nagyobb erőt bedobni, leállt a komp. Hazafelé közelről megszemlélem a partot - nagyon szép látvány. Felballagok, s dolgom végeztével délutánra - hogy ne legyek "végre" otthon unatkozó "fotelkommentelő" nekiindulunk - irány a kápolna! A Tótlik szűk közeiről, útjairól nem nyilatkozom - a hóelkotró buzgalom nyomait nem kutatom, nem is kell. Kattintok a leszakadt tetejű, üvegszilánkot is tartalmazó sót tároló ládánál, ballagunk a Csókok utcáján kifelé.

Mondhatni EL!

Végtelen hosszúnak tűnő havas úton indulunk, előttünk egyetlen ember tette meg az utat, szerencsére jó nagy cipőt hord az ismeretlen, a lábnyomába lépés valamelyest könnyíti a gyaloglást. Itt-ott átfúvások, féllábszárig érő hó, amott állati nyomok. Nyúl - talán, fácán, őzek iramodásának jelei.

Ballagunk, meglehetősen lassú a tempó, nem is bánom - kedvemre gyönyörködhetem az érintetlen téli tájban.

Velünk szemben fiatal futók erős, jó mozgású sportos pár, meglehetősen jó kondícióban lehetnek, ahogy látom.

A kápolnához érve megtorpanok, gyönyörű - fehér minden, az épület falai, a körülötte lévő fák ágai, a mélységbe vezető lépcsősör. Lemennék szívesen, kérdés, hogy nadrágféken, vagy hogyan érkeznék le a partra... A padokon magasodó hó mutatja itt is bőven hullt az égi áldás. Indulunk haza, a futó pár már vissza is érkezett, a lábnyomok szaporodásával már könnyebb lesz a letaposott ösvényen haladni. A magasban fácán rikolt, a túlparti jégtorlódás felülről még jobban látható. A táblák elfoglalták már az öböl egészét. A rév egyhamar nem szabadul szorításukból.

Lefelé ballagva ismerős kutyus és gazdája a sarkon - megvitatjuk a hó helyzetet... (finoman szólva nem nagy rajongás közepette) az eb nem zavartatja magát, apró mancsa nyomot hagy a hóban.

Itthon felélesztem a tüzet, folytatódnak az unokavárós teendők. Lépésszámlálóra pillantok, míg a meleg teát kortyolom - több, mint 7 km.

Ahhoz képest, hogy fotelkárogó vagyok egész szép teljesítmény.

Este nem kell ringatni, némi izomláz jelzi, hogy túl vagyok már a legszebb időszakomon.

Pedig... amikor utoljára igazi tél volt - olvasom a visszaemlékezéseket - valahogy engem nem fog el a nosztalgia, ha azokra az időkre gondolok, vagy a nálam idősebb korosztályra, mozgásukban nehézséggel küszködőkre, babakocsis szülőkre., öregekre, betegekre. A félig-meddig eltakarított járdákon az elcsúszás veszélye... nem tréfa dolog.

A tél varázslatod - megmutatja újra és újra, hogy a természet erősebb, mint az ember. S valami mást is, hogy az egymás iránti felelősség, s a valós cselekvés itt-ott csupán szóvirágokkal gyarapodott.

A hideg kitartó!

Hétfő reggelre a jégtáblák száma erősen megszaporodott ma reggelre... friss képek.

A szombati felvételhez képest zordul a helyzet - ide egy videó jönne, amit ugyebár nem bírok feltölteni.

 

Vasárnap este...

Szombatos délután...