Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. december 16., csütörtök

Ünnep felé...

 



Ünnep felé
morzsolódó napok
valóságából kiszököm
ajándékvadász vagyok
és
jönnek is sorra elém
parányi létmesék
mondatláncok
pazarló szófolyamok

kristály sziporkák
hópihék

mozdul és rám zuhan az ég
s
hull
hull
feltartózhatatlanul
csipkedi vállam
keringőzni kezdünk
álomszépségű
 törékeny halk muzsikájú világban
régi telek
elveszített szívpompás alkonyok
földre csipkét terít
 hótakaró ragyog
hajló fenyőágak
bíbor bogyók
mind
ünnepre vágynak
és
a
finom lenge mámor
mindent de mindent elvarázsol
háztetők ablakok
komor lépcsők
gödrök árkok
szürke unott arcok
vakok
bolondok
bolyongók és ostobák
égre nézve lesik a csodát
angyal suhant
semmibe zuhanó éjszakánkon át.
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése