Esik
fehér fergeteg
cukrot szitál
ferdén
puhán
havas lesz majd cipőm ruhám
minden szín egybe olvad
hóvirágom szirma fehérbe folyhat
lábnyomok még nincsenek
arasznyi hóban lépkedhetek
egyszerű játék
ritkán kapott gyermeki ajándék
valami
hatalmas
radír
szívhez maszatolja a reggelt
nem siettet semmi
éppen ez kell
ez
a
csend
ez
a
lágy
gyönyörűség
lefesteném neked
fehér
miként
ez
a
papírdarab
nincs rajta
pír
sem
árnyak
hópihék
ölelik át a fákat
szigorú vonalakban
ágak nyújtózkodnak a magasban
egyszerre megtörik a varázslat
kormorán pár
koromfeketén száll a mesebeli tájba
koromfeketén száll a mesebeli tájba
és
magasban
köröz
röptük
ébredésre ösztönöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése