Nézd csak...

Nézd csak...

Valami varázslat

szél dagaszt fehér vitorlákat

parti kavics

dagonya

őz és valami ismeretlen állat nyoma

talán medvék járhatnak vízre szomjazva

vagy

aranysakál lefetyel és lohol

szomjas őzeket kergetve el a folyótól

játszunk

szavad eláll

kezedben

kavicsok

kövek

ágak

gyűjtesz apró fadarabkákat

zacskóba kerül a kincs

aszály

szorítja

szépséges Dunánkat

partra vetődő apró halaktól hemzseg a víz

nyár

örök

szerelmes simogatás

lombok mögé tűnő madárhad

sikló poronty illan

te

ne

sikíts

elég ha én félek

vastagon szántó aranyos fények

nedves a pólóm

vizes az inged

lépsz

mélyebben csobban

ölellek nyomban

sáros karoddal csimpaszkodsz

hagyom

karomon sáros pracli nyom

nézd

csak

két

csónak

ring

s

ott a partoldali magason

már fenyőnk is int

szomjasan szaladunk haza

emlékké szelídül a nyár

tüzes lenyomata.

(UNOKÁIMNAK)