Papucskereső versike

Korai ébredés súlyos felhők alatt

kilépnék az ágyból de sehol sem lelem a papucsomat

szélfútta reggel nem süt a nap

ki vette fel a papucsomat

kéne egy kávé

kis tejszín kanálka méz

három szem keksz a kezdethez éppen elég

fázik a lábam

gyöngyök gurulnak cetli tapad

jaj ez az asztal nincs rajta más

csak

papír

cerka

ragasztó

olló

félbe maradt az esti rajzolás

kupacban gyöngyök

drót meg damil

lila lánc készült

de hol lehet az a régi kopott radír

kikászálódom ropog a csont

ki és hová sétált a papucsomon

morzsahegyek között nagy a kupac

melegszik szívem míg megbámulom rajzaikat

pohár

bögre

tányér itt számtalan

ki alszik éppen ágyikómban

senki más csak egy rózsaszín kis csoda

takarómon kertmaszatos kicsike zoknija

trikók

zoknik

pólók

sáros cipőcskék között

tőlünk a csend messze elköltözött

gondom és bajom elengedem míg a lurkókat kényeztettem

 

mi lesz a reggeli s mi az ebéd

Lili a sóskát leszedhetnéd

Simon a férfi majd kutyát etet

talicskán tolja a fölsepert falevelet

Lenci mosolyog mesélj Mama

éppen úgy néz rám mint régen anya

Garai Juliskám - mondom neki

nevet és régi fotónkat nézegeti

mese és mese ez a világ

szép lesz a ma 

ez nem is vitás

egy kérdés zakatol és semmi más

hol van a papucsom

talán ott ahol abbahagytuk este a kései hancúrozást?!