Készülődünk

Hálaadás idején

"Mindenekért hálát adjatok..."

HÁLA- kezdenék itt egy listát, miért is lehetek hálás ma?!

Folytatod?

Hálát adok két unokámért

Gyermekeimért

Az erőért, amelyet naponta megkapok

Az írás öröméért

A szépségért, ami körül vesz engem

A gyerekek szeretetéért

http://www.youtube.com/watch?v=27N0FEiqcnA

És Te?

Semmi más

http://www.youtube.com/watch?v=J9dN1D7OnUg

Semmi más

csak egy felbukkant nóta

kisimul tőle lelkem

gyűrt

megfáradt takarója.

ringass még

s utol érnek az álmok

hajnali ébredéskor 

utat hozzád semerre

sem találok

de azért

ringass

ringass

ringass még...

Madáretető

Ha még nem is a századik

Ma van a ....

http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70

Hosszú tél elé

Szép nyarunk minden
tarka színe
mára már elveszett
nem idézi
felhőkkel takarózó ég
réges-régi
azúr nevetésedet
míg várt rá
remegve
vacogva
fel-fel ragyogott
az idő rózsabokra
most hogy itt terem
sötét veremmé
változott az alkony
szelet jósol a pír lenn
a Duna-parton
tél hát körbevesz
átoson hallgató kerteken
arcomon
szívemen
jeges leheletét
béklyóként viselem
virágai e késő délutánnak
még egy kis fényt
napot koldulnának
hogy vége már magam is tudom
hideg napok elé
egyedül nézek
szorosra zárt
homályos ablakon.

Úttalanok

Rád dobom

hajítom a múltat

szétszedtem már ezerszer

romlott játékomat

mit tehetek

elveszett

szerelmünk nyomába

nem érhetek 

ujjam begyén

mindig is érzem szádnak ívét

belélegzem

magamba préselem

az akarás perceit

betömöm sejtjeim éhező réseit

s 
míg elönt a fáradt unalom

látlak

ezer

millió ablakon át

visszatükröződik arcod

döbbenten fogadod

a

csendet mely kései magányt terem

küzdelmeid ketrecéből

nincs már kijárat 

beléd ivódott a félelem mérgezett cseppje

rád zárul az örökös kelepce

oltárt már ne építs

csak engedd magad

had süssön rád hidegen

nélkülem újra

a 
nap.

 

A csend virágai

Gyertyák

A gyertyák összeérnek sorban
nevek
ismerős betűi
felém intenek

öreg keresztek

fehér habos virágok
bánat
veszteség
emlékek között

hol vagytok
Ti
e

széttörött opálos csendben

arany szárnyakkal köszön el az ősz
  hulló könnyem

zizegő
rozsdás levelekre ér

rám borul
újra füstös alkonyat

hiába kiáltás sóhaj

nem enyhítitek 

már
fullasztó magányomat


kormos éjszaka lesz

mire
kisimul bennem

a
nevekkel tele karcolt
arcokkal pecsételt
gyűrt

lélekpapír lenyomat.

November