Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. november 2., szerda

Gyertyák


A gyertyák összeérnek sorban
nevek
ismerős betűi
felém intenek

öreg keresztek

fehér habos virágok
bánat
veszteség
emlékek között

hol vagytok
Ti
e

széttörött opálos csendben

arany szárnyakkal köszön el az ősz
  hulló könnyem
zizegő
rozsdás levelekre ér

rám borul
újra füstös alkonyat

hiába kiáltás sóhaj

nem enyhítitek 
már
fullasztó magányomat


kormos éjszaka lesz

mire
kisimul bennem
a
nevekkel tele karcolt
arcokkal pecsételt
gyűrt

lélekpapír lenyomat.

4 megjegyzés:

  1. A technika ördöge, avagy az én ügyetlenségem, de nem tudtam egységes színt kikeverni...

    VálaszTörlés
  2. nem baj
    a színt nem is láttam,
    csak a szavak simítottak ismerősként

    VálaszTörlés
  3. Szép, a színek nem baj :)) Bár azt hittem, szándékos, vers a versben...

    VálaszTörlés
  4. Szép...
    Lélekpapír lenyomat...

    VálaszTörlés