Májusom képei

Néhány furcsa kép tart fogva

tört tükörcserép

szikrája
hajnali kósza fényben

szürke és arany
kertem alatt
hangtalan rohan

hajlanak a fák
térdre hullt virág
kedvcsendem
szirmokkal takarja

szélben imbolygó
törékeny margaréták
tisztítják
létkormos világom

hozzám hajol
súgva ígér
kacéran
 hitető májusom

kínviselős
tegnapok helyett

új színekkel

festett
 élettobzódó

holnapot

bolond muzsikák ölelését

szédült titokszavak

forgatnának
csillámos órák  bűvöletében

hiába hív
hiába kérlel

vágyszava

nem ér el

megtört csendemben
magamhoz szorítom
széthulló

magányleplemet.

Finoman...

Mai finomságom maradékok halmaza:

Palacsintára krémtúrót kentem, rákanalaztam a maradék spenótmártásból, szeleteltem a maradék sült csirkemellből, s a másik palacsintát ráfektettem, arra pedig vékony szeletekben füstöltsajt került.
Átmelegítettem, fenséges volt!

Pipacs

Pipacs

buggyant a szó számon

szédült tavaszunk

összekuszált léptei

pipacs

akác

orgona

illat

tobzódás

orgia

métely

szívemben éket verő őrület

térdet koccantó

tűnni látszó

vágylángos
tűztánc
 révület

pipacs

kehely

lenge légben felcsapó mámor

ölem éled

s

Te

bódultan

meghatódva
szívszavakkal játszol

szirmok

selyme megszakad

míg
eltakarom

éhségtől vonagló

parázsos arcomat.

Május

Ma még a május tör új utat

tépelődő felhők

táplálnak szikkadt kerteket

orgonán

illanó

fénypompában

smaragd bogarak

friss nedvet

szürcsölnek álmatag

szirmok dús illatbölcsőjében

margarétán

piros rovar pihen

ma még a május

serkenti

topáz fényével reggelem

ma még

tiltott szavakkal

mézédes penge üt könnyes kis sebet

árnyékba húzódva

dédelgetem

múltterhes románcok

törékeny perceit

ma

szívszövetből

szőtt puha takaróm

lábam mellé szelíden leengedem.

Medvecukorral virágboltban...

Anyám kertjében ünnepen

 Moccan szívemben a bánat

kerted titkát kutatom

rég kijárt utakon

ma

térdem körbefonva

giz-gazok

sápadt virágok

hegyes fűszálak

karcolnak

sebeznek

hírtelen az illat

szívbe hasít

s

szívom mohón

rég szomjasan

orgona zabolátlan árját

ága feltépi az eget

sebes szirmokat

hullat a földre

már senki sem tartja távol
kerítésünk rozsdás magányától

tenyeremben tartom

bódító lila csokrát

és

látlak

benne vagy minden szétfeslő virágban

benne szememben

e

szívtéboly világban

végig jössz velem

kertünk végében hátul

alig tudok elszakadni

zöld gyümölcsét ringató

                                                      drága barackfánktól.

Virágaim

Káprázatosan szépek - Magyar Kézművesség - 2013

Bocsi Éva - babáival

Magyar kézművesség - 2013 - megtekinthető a várban - májusi programként jó szívvel ajánlom.

Kertecském!

Május ne fuss el
törékeny kedvem
had teljen
illat
szín
fény örömmel!

Szúnyog!

Invázió van.
Néhány javaslat a természetesek közül:
Szúnyog riasztás