Múló március

Végig barangoltam ma a kerten

csodáltam
szép tavasz szerelmem

titkait

virágkehelyben

elfáradt méhek

alkonyat

ég

nekem

idéztek

eltűntnek hitt régi hangokat

engem ringatnak

fehérben

narancsban

püspöklilában

mutatják karcsú égbe lengedező habfehér ágban

hogy élni jó

élni

meglesett jelekkel nyugovóra térni

aztán
ha majd

felébredek éjjel

engem ringatnak bársonyos mesékkel

búcsúzó március
életpalettámon ezer színt kavarsz

friss bimbózöldek

pattanó fehérek

cseresznyeágra rátapadó kékek

fölém hajoltok édes nyers illatok

burokból kibukó szívpatakok

mossák
földporos kezem

s

káprázatéhes
idő karcolta

nappozsgás arcomat...

Sirályok...

 

 

Sirályok vijjognak

fent
a

szélben

egymásba kapva keringenek

márciusi messzeségben

hallani

rikoltó

éles hangjukat

a

Duna
szakadatlan

csiszolja

medrét

míg tovaringat

korhadt ágat

szerelmes madarakat

kékség ragyog fel lábam előtt

ibolya
puha párna

tavaszi

szétrobbanó napfény

önt

derűt

létporos mára

drága kezed nyomát hiába keresném

rögök közt hajladozok

csókot hintek

illatterhes

álmodó virágra.

Szellőrózsám..

Tavasz megint

Tavasz megint

 

Búcsút sem intve eltűnt

téli mord napok homálya

tavaszi láz

hirtelen itt lobog

szívemnek

közepében

zászlós fények

ragyogó folyóvízen

bukdácsoló kacsák
kormoránok

lebegő sirályok

csendtörő cinkék

hirdetik

mind kék

mind zöld

és

mind fehér

mit széttekintve látok

ibolya

írisz

krókusz

korai
napfény után nyújtózó boldog virágok

pattanó rügyben pompázó ágak

nárciszbimbók

tavaszra vágynak

didergő szirmok dacolnak
keringő szélrohammal

tobzódó illatárban

tavaszszerelem

karol

ölel

míg

kincseit

szemembe
szívembe

vadmohón bevésem

letérdelek

hogy
a

föld sóhaját megértsem.

Rózsaszínben látjuk a világot...

Motorosomnak való..

Simon szenvedélyes "motoros", a héten elkészültem gyapjú mellényével, már csak rá kell könyörögnünk...

Sapka

Lehet, hogy már okafogyott, hisz tüneményes jelei vannak a tavasznak, amiket unokáimmal sorra meg is lesünk, mégis horgoltam még sapkát - ajándékba...

Fekete fehér - hajnal

Fekete

fehér
hajnalok

csendkáprázatban

hallgatag

fekete

fehér

árnyak

lassan új tájat találnak

fekete

és

halvány

mosoly

születik
magányos ajkán

hajnaltájt

a

tűnő csendet

fütty hasítja

megremegnek

feszülő bimbójú fák

ágaik

lassan nyújtóznak tovább

sürgetve

bujkáló napot

fessék virággal

tejhabos fehérre

a

késlekedő

                                                      fényéhes holnapot.

Új élet kezdődik veled!

Jégvilág

 

Ablakra fagyott jégcseppeken át

fényes reggelen
dermedve
táguló világ

hóba fagyott

törékeny

fehér

virág

tűri

még

telünk

metsző  mosolyát

jég

villan

csillogó ruhájukat

rázzák a fák

karcsú testükre feszülő páncél

roppan

kacér nap

sejteti

kikelet jön hamar

tavasz

súgod

tarkómra ég a vágy

hallani

friss

csicsergő dallamot

ahogy
a

napfény
tükrében
felragyog

szétfoszlik minden kétség

még

egyet

nyújtózik

a

tél

friss szelekkel

köszönt majd
rügyfakasztó ölelő reménység.