rikoltó
éles hangjukat
a
Duna
szakadatlan
szakadatlan
csiszolja
medrét
míg tovaringat
korhadt ágat
szerelmes madarakat
kékség ragyog fel lábam előtt
ibolya
puha párna
puha párna
tavaszi
szétrobbanó napfény
önt
derűt
létporos mára
drága kezed nyomát hiába keresném
rögök közt hajladozok
csókot hintek
illatterhes
álmodó virágra.
Köszönöm, hogy írsz!!! Sirályok a Duna felett gyönyörű életkép, de az utolsó soraid lélekbe marnak! Én értem! Vigasztalódj kedves!
VálaszTörlés