telünk
metsző mosolyát
jég
villan
csillogó ruhájukat
rázzák a fák
karcsú testükre feszülő páncél
roppan
kacér nap
sejteti
kikelet jön hamar
tavasz
súgod
tarkómra ég a vágy
hallani
friss
csicsergő dallamot
ahogy
a
a
napfény
tükrében
felragyog
tükrében
felragyog
szétfoszlik minden kétség
még
egyet
nyújtózik
a
tél
friss szelekkel
köszönt majd
rügyfakasztó ölelő reménység.
rügyfakasztó ölelő reménység.
Vers a jégvilágról.Meg kell örökíteni.
VálaszTörlés