Muzsika és vers.... 2021. 01. 09

 

 SZÓ ÉS DALLAM

 

Keskeny palló vezet

a

lépteket mégis elvétheted

az

ébrenlét

s

az

álom

közti résen átjuthatsz bármilyen

kordonnal védett távoli határon

szó és dallam

fekete - fehér

hang

ostromol 

szétrobbant lezárt falakat

nyílást üt

rést

akarva akaratlan

rád zuhan a szépség

szállnak a hangok

egy

ismeretlen dalnok

feledtet mindenféle harcot

érzed hogy a billentyűn megpihenő kezek

egy

perc

után

 ismeretlen utakra kísértenek.

 

 

Encore From Tokyo

Baller tó - a kedvencem.

 

Háztól házig 8 km.

ÁLMAIM SZÍNE

 

Álmaim színe ibolya

anyám

szerény szép mosolya

fáradt kezével

igazít

sorskerekemen valamit.

 

Álmaim színe fekete

kemény sorokkal van tele

csupa

atyai intelem

hogyan vezessem életem.

 

Álmaim színe csuda kék

óceán habos ölelés

sóhaj szakad

és

itt

marad

csókod nyoma

szívem alatt.

 

Álmaim színe

robbanó

új napot váró földlakó

túlparti karcos ág fölött

hajnalom

bíborba öltözött.

 

Álmaim színe

hófehér

ezüst hajam

párnához ér

kétség

fáradtság félelem

rövidülő út

mi lesz velem?

 

Álmaim színe

óarany

perceimnek nagy ára van

súly

nehezék és kegyelem

helyre döccenti életem

mindennapi feladat

van még dolgom a nap alatt.

(Vers válasz Petrik István hajnali versére)

Mintha mégis...

 

Sorminta az égen

pontosan

sorban

bárányos felhők

egy akolban

mondhatnám

libasorban

szépen

de

gúnár helyett

madárpár hasít az égen

kormos villanás

ketté szakadnak

külön szárnycsapás

 

sejtelmes

komor

libbenő álom

elválásuk csendjét

mégis csodálom.

 

S

mögöttük 

a

fák közt

bujkáló napot

vörösen felizzó 

boldog pillanatot

komp

kanyar

zaj

szürkeségét elmosó fények

új nap ez

végre éled

szemembe süt

szilánkja vakít

kóborló derűnk

talán visszatér

s

a

ma

mintha mégis

megosztaná velünk

létezésünk

bársonykék titkait.

 

 

 

 

ÚJ NAP

 

 

 

Előbb az ablakkeret

kopottas ráma

majd a kerítés

kormos magánya

bokor kapaszkodik

törékeny ágak

dermedt hószirmok

álmodva várnak

 

túl a kerten

sötétség moccan

váratlan jelre 

szél süvölt hosszan

világomon végig viharzik

sikolt és szakít

vágta közben rombol

tegnap vödre csörömpöl

jut mára is a gondból.

 

Nem gyújtok lámpást

nézem a semmit

holdtalan éjben

minden de minden 

komornak tetszik

korai perc - korai óra

szívsújtó játék

mi lenne - mi volna

villanás csak

születnek árnyak

fény karok ringatnak 

túlparti fákat

vörösek - feketék 

küzdenek

messze

függönyök hullnak

tegnapunk múlik

holnapunk lesz e

 válasz most nincs és ki sem találom

 új nap kezdődik - hosszan csodálom. 

 

 

 

 A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?
Máté 6. 22-23

HARC

 

Itt vagy hát újra

súgja a reggel

csend hasad

szél rohamban

fény viaskodik sötét fellegekkel

ármány és remény

egymásba kapnak

kinek sikerül végül

felhőnek 

vagy 

napnak

?

Pazar a játék

nézem a harcot

mögötte látom

régebbi arcod

mikor még

Ó

...

de

 inkább hagyjuk

oda a múlt

minek kutassuk

 

ághegyek fölött

 páncélos erők

 

víztükrén

sajduló sugár

feledteti

milyen volt a tegnap 

és 

a

tegnapelőtt.

"Ugyanarra az égboltra nézünk fel, és mégis milyen különböző dolgokat látunk."
George R. R. Martin

Január 30 - Hazafelé

 Nézz vissza....

Turbulenciás utazás - öveket kérjük bekapcsolni.

 

Január 29

 Apás....

Január 28... gyönyörködős

 

 Impresszió

 

 

Január 27 - felfedezős