Előbb az ablakkeret
kopottas ráma
majd a kerítés
kormos magánya
bokor kapaszkodik
törékeny ágak
dermedt hószirmok
álmodva várnak
túl a kerten
sötétség moccan
váratlan jelre
szél süvölt hosszan
világomon végig viharzik
sikolt és szakít
vágta közben rombol
tegnap vödre csörömpöl
jut mára is a gondból.
Nem gyújtok lámpást
nézem a semmit
holdtalan éjben
minden de minden
komornak tetszik
korai perc - korai óra
szívsújtó játék
mi lenne - mi volna
villanás csak
születnek árnyak
fény karok ringatnak
túlparti fákat
vörösek - feketék
küzdenek
messze
függönyök hullnak
tegnapunk múlik
holnapunk lesz e
válasz most nincs és ki sem találom
új nap kezdődik - hosszan csodálom.
A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?
Máté 6. 22-23
Máté 6. 22-23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése