Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2023. július 25., kedd

ESŐ VERS



 

Napok óta sóvárogtam
türelmetlenül vártam
s
most
itt kopog fejem fölött
zúg
zajong
nagy dörejjel érkezik
éjjeli forróságban
 
hiába az én aprócska igyekezetem
kertem zegét-zugát
hajnalban vagy este
végig öntözgetem
de
minden napunk
lehet akár
reggel vagy alkony
veszteségekkel terhes
kókadó növények szenvednek
kertben és parton.
 
De
most
muzsikálnak a hangok
égi kottából játszó cseppeket hallok
dim
dom
dimidom
dínom és dánom
esik
zuhog
hangjára ébredek 
elrepül végre egy buta nyomasztó álom
takaróm nehéz
gyorsan meg is szabadulok tőle

kutya kapar 

hajnali három
 
egyre csak a cseppek égi muzsikáját kívánom
lépek s az eb
máris az asztal alatt
kicsit remegve még
hamarosan lábára hajtja vénülő ősz fejét
helyette maradok ébren
s
hallgatom
hogyan szürcsöl a föld mohón magába
minden cseppet
kopog és kavarog
ereszen bugyog végig a nóta
hosszú
hosszú
ringató zene
eső esik
s
kinyújtózva az ágyon 
képzelem
hogy
kint a kertben
hull rám
bőröm megborzong míg a vágyott keringőt járom
csendesülő hang ringat

friss illat simít végig a párnámon
reggel ha felébredek
majd a szirmokon hintázó cseppeket csodálom.
 
 

 

2023. július 23., vasárnap

MINDEN JÓ!



Minden jó

minden milyen jó

fények

lepkék 

virágok hosszú száron

csillám csatangol

vénülő Dunámon.

Asztal alatt

tegnapi unoka morzsa

félbe hagyott alma

maszatos pohár

benne utolsó kortya 

lekváros lábos

elmosásra várva.

Kovászos uborka

ablak peremen

lepke tánc

képzeletben minden bokor

integet nekem.

Hajó

hajnal

hangok

élet remegés

nap 

darázsos bánat 

édes zümmögés

gyűrődött bőrömön

öregedő foltok

széthagyott ruhák

török papucs

a

kedvenc

évtizede hordott

sarkán tenger szívta sós nyomatok

foltok.

Kehely

emlékek íze varázsol

kavics reccsen

kutya iszik a tálból

pókháló harc

pazar panoráma

hűvös szobák helyett

a

nyár

újabb ostromára várva. 

 






 




SZÍVZÁR

 Veled marad, amihez nem ragaszkodsz.
Felfoghatatlan bolygópályán keringve
meg-megközelít olykor
és olyankor
az örömtől fölsír a pillanat.
(Fodor Ákos) 

 


 

Van az úgy hogy rád zuhan egy emlék
azt
gondolod 
hogy
visszatér a nem rég
ajtó nyílik
fénynyaláb  vagy lámpa
fon sugarat
színezüst hajába
 
ismerős a kéz
a
mosoly sem árva
lépésnyire tűnik a tegnap boldogsága

perc feszül
hangok remegnek
új zenéje szól
halkuló nevednek
téblábolás helyett
karokat képzelsz
arcához mégsem érsz
minden tétova 

ölelkező múlt
maga a szeretet
feltorlódik
száz - ezernyi emlék 
mind mi megmaradt
 
nem kell hozzá naptár
pontosan tudod az összes órát és a napokat.


Titkos szobák és ablakok most tárva
tartósított illat
szívedet visszarántja
 
lopva lépsz
az
utolsó ajtón lakat
tested meggörnyed sóvár súlyok alatt 
semmid sincs
zsebedben csupán
barna kavics maradt
várja érintésed
hűsítsd vele magad

képzelet mókázik
 oda a pillanat
cserben hagy az emlék

bezárkózol s elsírod magad.
 
 

 


2023. július 22., szombat

SZÍNEK 3 - PILLEKÉK

 

Ludvig Nikó szép felvétele ihlette versemet. Köszönöm a fotót.


 

Pillekék


Ring a rét
ring
zsong
zsibong
perc szalad
bukfencet vet éhesen a nap
kedv cikáz
rongyos lepkeszárnyak csapódnak
hőségben
enyhülésre várva
égető szél domboldalon karikázva járja.


Szétesett percek
futó nyomata
ráncaim közt
matató idő
selymes fonala.

Ring a rét
libbenő
rebbenő
pillék
hada
 
kék
színjáték
szomjasan érintik virágok ezreit
 táncoló kedvvel
lopkodják szorgosan
nyarunk felperzselt titkait.
 
Szív
szó
szirom
hajlongó kalászok
toklászok
torzsák
közt
szisszen a pillanat

türelmes kérlelő a vágy
hőség
van
 rekkenő
 hajlik az égbolt
fordul a kép
 térdig simuló
ölelő fűszálak
szárukból
szőhetek magamnak szárnyat
felrepít
fel
fel
és
 megsegít
 
magasból e földi zizegést
tétlen 
nézem

pillekék zsongás
júliusi
szemérmes
életölelkezésben.
 
Barátborsos domboldalom.
 


2023. július 11., kedd

Csalódás

 




Becsapódtam
 
hazug felhők lepték el este az eget
s
az
a
fránya
barom méter
is
azt
sugallta bátran
hogy eső érkezik
hűsítő cseppek a nyári forróságban.
 
Napvédők le
eb az első  dörgést már az asztal a alatt várva
szél suhant
leszaladtam a kert végébe
hadd lássam
milyen színű a tető mögötti felhőgomolyag
és
kedvező e a szél iránya?!
 
Szóval
napvédő le
kutya be
locsoló el
minek a házi zápor
ha
a
rádió is fergeteges zuhéról felesel
nehogy lemaradjunk az évtized legnagyobb viharáról.
 
Lám
sehol egy csepp
hogy
hűsítse
tikkadt kertemet
így
sóvárgó virágaimmal együtt
én
is
felfrissületlen leszek.
 
 (Kivéve, ha külső áldás reménye helyett tenkezemmel öntözöm meg kókadozó virágaim, s szomjuhozó kertemet.)
 

2023. július 7., péntek

SZÍNEK - 2.

 

SZÍNEK
2.
BÚZASÁRGA

Szívemben ringatózik a szó
nyár és mámor
szeretlek
út mentén
hajszál karcsú lángpipacsok
szemembe nevetnek
fordul a gép
látom magasba tornyosuló nagy kerekét

stop
kiáltom
s
mozdul a fék

ARATÁS

keskeny a tábla
épp itt a szegélyen fújtat
száll a pelyva
por kering
egy
fátyolos világba messzire repít.

Hogyan is mesélhetném el

tarló szélén tébláboló kisgyerek
keresem a lehulló kalászon maradt szemeket
fogam közé szorítom
roppan
markomban morzsolom
illatát beszippantom nyomban
felém forduló meztélábas lányka
ki
kalácsnak képzeli az életet
 
szúr a torzsa
talp sajog
búza pereg
emlékek otthonába tekintő
százszor mosott tarka ruhácskámban
ámuló kisgyermek vagyok.




2023. július 6., csütörtök

SZÍNEK 1.

 


SZÍNEK
1.

KOBALTKÉK

Lopjuk a percet
színfoltos
képek
összegyűrődött lapok
érdektelen szónoklatok
 kacat keretében.
 
Kimondhatatlan szavak
elmorzsolt kicsinyke mondatok
halkuló morajlás
a
 kíváncsi tekintet tengeré
 
távolodok
teszek egy óvatlan lépest a partszegély felé.

Kezemet fel kellene tartanom 
magasba szemeim elé
vagy
lefogni legalább
hogy
ne
öltsön új és újabb ruhát a vágy
ezüst szálakat érinteni
selymet tapintani
illatba dőlni

egek felé kapaszkodó
óriás zöldek között 
babonázó 
kék karistolja szívemet
s
az
áthatolhatatlan szövevényben
valahogy mégis megbillen a világ.
 
Hosszú kortyra nincs idő 
marad a régi szomjúság.

Felriadva a varázslásból
a
valóba visszapréselődni
kérdőjelek rengetegében
faggatni magam
miért
fulladozom
zuhanásra készen
a
pillanat

váratlan

késpengén villanó
kobaltkék
gyönyörűségében?!

2023. június 22., csütörtök

Pipacs pecsét



Régi selymeinket igazítjuk éppen
hunyt szemmel képzelve
eljön még az éjjel
s
utána a hajnal
villogó fehérrel
pille érintéses
bársony öleléssel.

Addig is marad a selyem
batiszt és a taft
pipacs virágaink
hajladoznak égi cseppek
gyönyör súlya alatt.

Ráncba szedett kehely hamarost kitárul
szűk bimbóból virág tenyérnyire tágul.

Kicsinyke gyűrt fodrok
szűkre szabott szoknyák
gyűjtő kerülgeti
kertem piros bokrát
zümmögve száll
keresgél és kutat
halkan lesem
mely virágé lesz majd az ámulat
csillan a fény
és
leszállhat máris
gyönge szár remeg
másodperc
tétován
sziromhullással játszik

titkos kapuk nyílnak
szűk ösvényen lépek
harmatcseppek
kövek
cikkázó poszméhek
illat
röppenés
szerelmes pecsétek.







Mai fotók...

2023. június 16., péntek

KÉRDŐÍV

 


 

Kérdőív

Katica?
Néhány.
Fenyőd?
Szívbéli mély árny.
Pillangók?
Százan!
Hancúroznak a levendulásban.
Színek?
Sárga lila fehér.
Zöld.
Kék.
Csalóka reménység.
Kedv?
Karc.
Kacat.
Zsákba gyömöszölt mindenféle vacak.
Álom?
Persze.
Kérdés lesz e hozzá merszem?

Hé, hé én kérdezek ma itt!
Hallod?
IGEN!

Méhek?
 Zümmögésük bánatot szelídít.













2023. május 30., kedd

TEGNAP - MA - HOLNAP

 



Képzelt mondatok kacsintanak
sosem hallható 
betűvé sem formálódott szavak
kis kalandok reggele
csalóka fényben ébredsz
vedd fel a fonalat végre
és
köss csomót a bánat végére.

Fuss
fuss
és
kiáltozz - ÉLEK!
(Ha teheted ugrándozz is közben - kérlek!)

Légy bátor újra álmodáshoz
földed kering
karcsú fűszálak közé gabalyodott
pipacsok
 lángvirágok
tengere ring
ring és ölel.

Ne jöjj közel
bárhová lépünk szirmokat találunk
ha nem igyekszünk eliszkol
elmúlik a ma parázsos sugara.

Kerti kis kavicsok kopnak
fölöttünk magasba nyújtózó zöld harsonások

szívmedence vár e percre

zümmögő méhek
zafír rózsabogarak
bimbókon bóbiskoló hangyák
talán csak ők érzik és tudják
játék ez
olvadó aranya csábít
bokánk köré csavarodó inda
 bekerít.

Májusi vég áll lesben
tavasz búcsúzás

zokoghatnék
de
megint  
mint mindig a türelem segít
tört tükrök mozdulnak
vakítanak
szavak nélküli morzsányi titkaink.
 
Nincs monológ
nincsenek hosszú mesék
percvarázslat
kápráztat
lopva közelít
súrlódik és újra elenged.
 
Ne jöjj közelebb
tartozzon  ez a pillanat is a képzelethez.

Nyújtózkodom
semmi sem sürget
ujjam hegyére selymet fest a reggel
ölel a nap erőt ad és felfegyverez
visszajáró álmodott kísértetekkel
akár így akár úgy
ha harcba szállunk
csatát nyerünk.

Pilleként illanó való
tegnap
ma
holnap
 
varázslat 

képzeletben bármilyen utat újra bejárunk
még ha nem is lépünk
 soha közelebb!


(De mire gondolt a költő?! - mosolygós szmájli a kitalálónak...)