Felülmúlhatatlan...

A zsűri véleménye Szepesi János fafaragó népi iparművész alkotásáról tömören: felülmúlhatatlan...
 A művész kilencedik alkalommal kapta meg a Magyar Kézműves Remek elismerést.
http://www.hirado.hu/2014/07/02/elsimertek-a-magyar-kezmuves-remekeket/


A Mezőgazdasági Múzeumban e hónap végéig gyönyörködhettek a szebbnél szebb alkotásokban!

Éjjeli muzsika

Titkos kert

Lágyan
határtalanul
ringatón
éjjeli órán
borzongató muzsikánk

titkos kert
kapuján
lépek

feléled bennem

szerelemittas találkozásunk

éjszaka van

a

csendbe kristálytöredék robban

muzsikánk

hallgatom
szívemhez szorítom

felsebez

vérembe mar

nem jössz többé

ó

az
a

nyári

hirtelen jött forró zivatar

megszöktünk

s

a

parkban

csókunkat

mosták
a

cseppek

hatalmas lombjukkal

vén

tölgyfák

ernyős leveleikkel

bennünket fedeztek.

Ébredés után...

Fényseprűjével

lesben áll

minden zegzugot megtalál

cirógat

fáradt lombokat

tova űz

hervadt

szirmokat

kelő nap

édes mámora

tisztuló

szívharmónia

bimbós színekkel vonja be
ébredő

hűvös kertemet

kitágult

tegnap réseken

újra nézem az életem

vágylakmusz

jelzi

éledek

szétszórok régi képeket

szürke szorgalommal magamra öltött
kalodaruhát

tépkedek

tükrös hajnal

régi szerelem

szétterül

vers muzsika csendül

legbelül

zárt ablakok tárulnak

illat

csók

emel

rég szorított kezed

mégis

nehezen engedem el...

Pipacsos

Hajnali fényben

Június érintése

Idegen arcok között..

Falak között

hazudott szavak mögött

tompán puffanó

frázisok

börtönében

lélektelen
lélegzők

vasmarkú rablók

gyűrűjében

bordáinkba szúró fájdalommal

irgalmat hazudó
csalókkal
tanítókkal
vezérekkel

elménkbe kúszó
vak veszéllyel

tüzekkel
máglyákkal
tegnapjaink
reményeit
villantó fáklyákkal

szelídülő
vágyakkal

kőbe vésett határok
mentén
halkan
vagy
hangosan

holnapot ringató ölelésben
élünk
feloldozást
magunktól remélünk

csend a csendben
hang halkuló sóhajokban

messze tőlünk

közös
létünk
árva
jégfoltos rianása

csend a csendben

halkuló

elfúló zokogásban

magányos sóvárgásban

idegen arcok

dúlt tekintetek között

agyagos göröngyre lépünk

felmarjult

magányos létünk.

Csavargós napunk Simonnal...

Unokás vers ébredés után...

Arcod nézem
áradó

fénylő
lényed

mikor
bölcsőd fölé hajolva hozzád szólhatok

Tunti

Tuntikám

miért e becézés

nem is tudom

kis pihe

törékeny drága ajándéka

a

létnek

mikor
elalszom

mikor

megébredek

éjjeli sötétben

s

szorongató veszteségek

árnya lelkemre

fájón
rátelepül

mosolyod
szűri meg

napi hordalékomat

ringó hintában

Dunánk felé

fel

felrepülve

karomba simulva álmodol

léttitkos

mosolyodat fürkészve

kérdezgetem

ki voltál

s

ki leszel még nekem

Léna Klára

boldogító

örömgyöngyszemem?!

Kaláris

                                                                             

Kaláris

árokpartra

rétre

hulló

vöröslő gyöngyszemek

káprázatos sora

ártatlanul
hittem
én
ostoba

karcsú szálairól 

nem jut eszembe

többé
soha

izzó szerelmed

lángos

lávanyoma

kaláris

szirom remegés

bőrömet

pettyező

buggyanó nevetés

nyakamba hulló

fekete sóhajok

pirosban pompázó

vágyódó mondatok

éden

ébren

már gondolni sem merem

széttépi szívemet valaha még

pipacs sziromban

tobzódó édes szerelem?!

 Pipacs- Szakcsitól