ÖTÖS

 Mátraalmás és környéke - szunnyadó erdő és csend.

 

ÖTÖS

 NEMTI

ÖTÖS

 SALGÓTARJÁN

ÖTÖS

 MACONKA

Csak egy... kedd.

 Macskák kószálnak itten, ez az egy cuki pofa a miénk, mely a kép mögött sündörög, a többiek pedig erre-arra mászkálnak reggelente, kihasználva az ebtelenséget. Napközben szerencsére nem járnak erre idegen cirmosok.

Madár dalol, ibolya kéklik, asszony pedig metsz, gereblyéz, elszáradt gallyakat ráncigál, próbálkozik megkímélve a vénülő orgona friss hajtásait rendbe tenni az elvadult orgonást. Lassabban muzsikál már kezében a fűrész, hát is sajog a bokrok alatt bujkálás miatt... Sebaj... tavasz van gyönyörű...

Ahogy a költő, J. A. is megverselé:

"Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél."
   

Idézhetném tovább (is)... 

Keresgélés...10000 lépésben.

 Tegnap újra nekiveselkedtem a keresésnek - martilapu megtalálása volt a terv, de be kellett látnom, hogy nem élték túl a téli fakitermelést. Mielőtt végképp meggyőződtünk arról, hogy kipusztul a ritka kis növény egy régi ismerőssel találkoztunk, mely az elmúlt évben rejtőzködött szemünk elől. 

KÓNYAVICSORGÓ telepre leltünk, nagy számú növényke vicsorgott ránk, alig kibújva a vastag avarszőnyeg alól, különleges látvány.

 Minden változóban... hóvirágok távozóban, egyre nyurgább szárat növesztve. Az erdei ösvényen haladva erőteljes kopácsolásra lettünk figyelmesek. A távvezeték óriási oszlopa alól kiáltották a munkások, hogy nem mehetünk arra, nehogy egy csavar fentről a fejünkre pottyanjon. Megtorpantunk, majd ismét szóltak, hogy menjünk, addig abbahagyják fejünk fölött a munkát. Négy férfi dolgozott a magasságban. Lenti is többen voltak - megköszöntük a türelmet, s ők is köszöntek, ráadásul föntről is nagyot kiáltva köszönt valaki... Az ilyen apró emberi gesztusok átmelegítenek. És a férfias bátorság!

 

Míg az erdőn átvágtunk mindenfelé a halványuló fehér virágokat látva, rám telepedett újra a szomorúság... elmúlás ez is. Szélcsendben ballagtunk, a fák védelméből - a hiába való martilapu keresgélés után - az útra kiérve arcul csapott bennünket a hideg, erős keleti szél. Szerencsére menedéket leltünk a rév ház teraszán az indulásig. Becsapós az idő, huncut tavaszi, melegebben kell öltöznöm legközelebb. Aranyvessző díszíti a parti Pajta pub udvarát, s az árvacsalános felé poszméh repked...