Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. november 4., csütörtök

Vers a kései tavaszról




Két napja keresem már szavait
hirtelen jött
váratlan románcnak

szürke folyó fölött zúgó zuhogásnak

pára

eső között
kertembe csoda költözött
megálltam ott
helyet jól tudom


nem nyílik boldogság
titokzatos
homályos utakon

megálltam hát e furcsa alkonyatban
hársfák keringtek
míg minden mozdulatlan

rám szakadt az ég
szívemre zuhant a tavasz
illat 
virágsokaság
hajamra hulló cseppek
csend és belső dübörgés
kísérték a nyirkos kora estet

víz folyik eső csepereg
összezsugorítom emlékedet

megmosom magam
a
múló pillanatban
szememre szelíd nyugalmat festek
tarkómon érzem átható
meleg tekinteted
egy percre még foglyod lehetek

csak egy perc
aztán közöny kalickámba visszatérdelek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése