Két napja keresem már szavait
e
hirtelen jött
váratlan románcnak
szürke folyó fölött zúgó zuhogásnak
pára
kő
eső között
kő
eső között
kertembe csoda költözött
megálltam ott
a
helyet jól tudom
nem nyílik boldogság
titokzatos
homályos utakon
megálltam hát e furcsa alkonyatban
hársfák keringtek
míg minden mozdulatlan
rám szakadt az ég
szívemre zuhant a tavasz
illat
virágsokaság
hajamra hulló cseppek
csend és belső dübörgés
kísérték a nyirkos kora estet
víz folyik eső csepereg
összezsugorítom emlékedet
megmosom magam
a
múló pillanatban
a
múló pillanatban
szememre szelíd nyugalmat festek
tarkómon érzem átható
meleg tekinteted
egy percre még foglyod lehetek
csak egy perc
aztán közöny kalickámba visszatérdelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése