Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. november 3., szerda

Bánat




Hajamban fészket rak a bánat
szívemben szikrát pattint a félelem
halvány lángjánál
alig látom
alig értem
mi történik velem

hol vagyok
hol élek

keserű percekkel megrakott
magányos csónak
sodródik velem

zsibbadtan várom
a
semmi holnapot
míg árad a víz
elém sodor
sok régi lomot
megfakult kacatot
mind
mind mit a tegnap elhagyott

ébredni - álmodni
kongó üresség
 fekete fájdalom
 a
múltat
már nem értem
jövő kísértet
rám vetülő árnyát
tehernek érzem
fáradó vállamon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése