Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. november 14., vasárnap

Szívrejtek

Örökre szívembe zártalak
talán ezért
nincs bennem béke

úgy dörömbölsz
kiáltasz nekem
hogy
belefulladok
a
zuhogó vérbe

örökre szívembe zártalak
hallom mindig
mindig a hangod

vállamra szállnak
sóhajtozva
száműzött
tört szárnyú
fekete galambok

örökre szívembe zártalak
ökleid keményen
dobhártyámhoz
verted
agyamban
csontomban
rejtezel

életem
örökké neked kell

görcsösen fog kezed
el sosem
engeded
a
halkan konduló
sejtemben mozduló
parányi
lét-lélekharangot.

1 megjegyzés: