Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. október 5., szerda

Ősz - Rónán

Írhatnék rólad ódát
gyönyörű október
szélben keringő levelek
ezüst ökörnyál
tarka lombok
méz 

bor 
szőlő

régi katona nótát
zengő torkok

nekem mégis
te kellesz ma
árnyat adó oltalmazó
foszló levelű
földig lehajló
diófa

megrázom ágad
egy dió se pottyan
összeszorította
szárította az aszály
kosaramban végül
néhány
mókus rágta koppan


az erdőt nézem
s hogy hová lett a nyár

tűz színű szerető lángja
hegyek hátán
táncol végig
az 

égig
karcsú derekát a létnek
ma gyönyörű percek
órákká igézik
csak állok itt
e terített asztal
soká marasztal a fák alatt
édes italtól
ragad még a szám
szél viszi messze a fellegeket

alma piroslik a kertek alatt
megtelik mégis a csöpp
karkosár
halk zizzenéssel
nyugodni készül

hát
  barnulni kezd a
rónai táj.

7 megjegyzés:

  1. A vers, amit írtál csoda! Líra, és ima egyben! Mikor akarod kiani a verseidet! És miért titkolod szép lelkedet. "Csak" versben jön elő?

    VálaszTörlés
  2. Kedves Sz Gy!
    Kiadnám, ha volna rávaló....
    A lelkemet talán ismeri valamelyest....

    VálaszTörlés
  3. Csodálatos lett az a vers, nagyon tetszik a lüktetése! Lehet, hogy a végén mégis lemegyek egyszer Rónafalura...
    P.Á.

    VálaszTörlés
  4. Az ősz ihlette verseknek a melankóliája kész csoda.
    Szeretem olvasni a verseidet.

    VálaszTörlés