Már itt kopog
a
fényes
szép tavasz
törékeny
párás
ablakon
reményeim
száz felé cikáznak
hallgatsz
hisz
rég
tudod
téged
akarlak
útitársnak
gondjaid
földig hajtanak
halál völgyében
visz végig
keserű ösvény
szakító
fájdalom
bánat
vak madara tép
s
kormos gyász
robban szét
napfényben
kergetett
életes
hitető
ismerős
álmokon.
"Akkor hát hajóra magyar!!!"
VálaszTörlésVégre elkészültem vele, de még nincs a vízen. Talán holnap.
A tiéd bezzeg ring a Dunán. :) A kép tanúsága szerint legalább is.