Káprázat
bíbor alkony
hajó jön
s
a túlsó parton
már álmokat
takarnak
égig a fák
csak állok
nézem
hogyan közeledik az est
folyónkra
árnyakat fest
földhöz lapuló virágok illata
öleli bokám
madarak lakmároznak
vén cseresznyefán
versengve szállnak
eperfa csúcsára
fel
megrészegedve
buggyanó gyümölcstől
hancúroznak
hangjuk
messze száll
oly
soká tart az édes bódulat
míg rájuk hull az utolsó
halvány
sugár!
sugár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése