Vége van tán
a
tikkasztó napoknak
fecske madarak ma kertünkbe szálltak
fel-le cikázva égbe
fára
keringve röppentek ki a Dunára
karcsú szárnyukkal körözve
magasban írták az íveket
rajzolták titkos
jeleiket
karnyújtásnyira fejem fölött
húsz
talán
harminc fecske
csivogva
zsibongva röpködött
zsibongva röpködött
bámultam csak
alig eszméltem
majd
ügyetlenül örömtől remegve
kattintottam
szürke egekbe
hallottam
súgják
elmúlt a nyár
bennünket már újabb part
vár
elindulunk messze tengerekre
vígságban
viharban
viharban
jussunk majd eszedbe
szép napjaid ha múlanak
búcsú könnyeid ha hullanak
törékenyen ha hajlik is az élet
fiókáink
majd
visszatérnek!
Szép!
VálaszTörlésreméljük, így lesz...szép hasonlat.
VálaszTörlésKöszönöm. A www.medvelde.hu oldalon megtalálod őket.
VálaszTörlés