Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
2012. szeptember 22., szombat
Napfelkelte
Puhán lebegő párába burkolódzott
tegnapot takaró halk reggel
friss kedvvel kél fölé a nap
perceit múló időmnek
megfognám
de korai órák
hívó lüktetései
már visszatartanak
csillámló víz fölött emelkedik magasba
fénye rózsaszín pászmákat fest
szürkésre karcolt bús egünkre
hová lett hírtelen
a
vérvörös festék
égbe meredő fák mögül
míg felfelé haladt
hajnal múlik csendesen
új idő ölel
szívemben
rég nem hallott dallam ringat
ébredés
megérintem a csábos végtelent!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez a vers olyan, mint amilyennek téged képzellek el.
VálaszTörlésSzeretem a hangulataidat!
VálaszTörlésKöszönöm Hölgyeim!
VálaszTörlésCsupán egy apróság, vacakol a szerkesztőprogram és nem tudom középre igazítani...
Csodásak itt a hajnalok.