Úgy szeress
fényeid tapadjanak rám
csókoddal terhes legyen
újra
csukott szempillám
csontjaim közé
préselődjenek frissen
magányos sejtjeid
szerelmedet
el ne vond
hiába képzelnéd
hogy ronggyá zilált
álmok
közt
nem kandikál ránk többé
vágyunk váratlan tébolya
s
sikoltva
már
sosem veti rád
éhes szörnyeteg magát
úgy szeress
őszi lombok alatt
arcomat érintse távoli nyarunk
tüzes igézete
kezed lázát
érezzem perzselni
testemen
régi édes dalt játszani
ne késs
halljam
ziháló mellkasod
remegését
úgy szeress
fekete
szétdobált életkottafejek közt
szívzenénk sohasem feledhessük el !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése