Őszi üzenet

Üzent már az ősz
aranypárába burkolódzó hűvös hajnalon
vércsepp szirmok
muskátli könnyek közt
rejtőző sóhaját hiába kutatom

csend
végtelen
jövőt kémlelő néma félelem
mikor toppan be zord
vacogó
ködpárás derengő furcsa reggelen

hullanak majd
szótlan sárgán
barnán hűvösen
életbúcsúzó falevelek
ellejtik végső táncukat nekem
míg
 szélkeringő utolsó csókjával rájuk hajol
suttogják talán
találkozunk majd újra valahol

ma még
harmat játszik tükrös fényben fűszálak hegyén
s
ha fűre lépek
borzongat a nyári játék
hintát ringató szellő hívogat
hosszú mézes napok
ölelik még vállamat

de
jaj
koppanó dió burka feketén feslőn
lábam elé gurul
itt hát a titok
szétmállik minden álmot őrző édes emlék
hinta lebeg fel-le

eggyé válik
múlt és jövendő
rövidülnek az esték
káprázat csupán
e
szitakötőszárnyas esendő jelenlét.