Tisztán

Hiába már többé nem lehet
kiáltanám
patakhabosan élnék
vétkem
hosszú zsinorral sose mérjék

erőt hitet
égi csillámló hangokat
varázsolnék újra

homályba veszett
gyermek életem

jaj
felnőtt
viszolyog
dermed már bennem

tisztán
szeplőtelenül már soha
megtiport
időmázsát
cipelő
fáradt ostoba napokat görgető

őszben bandukoló
lábam
meg-megakad bordó levelekben
tüskés vadgesztenye
szétnyíló búrkában.