Ősz jött a házhoz
és
újra
játszott
ecsettel futott végig
a
hajlaton
megpihent
itt – ott
hát
újra
ripsz-ropsz
sárgulni kezdett vén
cseresznyefánk
aztán a rétek hajtottak
térdet
vörös remegéssel
kegyelemre éhesen
mi vár ránk kérdem
érzem füstös
fellegek
keserű illatát
talán
didergés
talán
parázs
pattogó rőzse
üszkös
korhadt
fahasáb
ősz jött a kertbe
mert megneszelte csendes
hajnalon
hogy vége
elillant ifjú illatok
nem takarják már
a
csoda tegnapot
ősz jött
ölelt
zabolátlan
színek fröccsentek
szerteszét
csendes folyónkra
gyengéden borul rá az ég.
Márta, hálásan köszönöm a verset, örömmel vettem, hogy ott hagytad a linket a blogomon. Éppen ilyen verseket szeretek, melyek visszaadják a hangulatot, innen onnan egy leheletnyit, de maradandót, az évről-évre visszatérőt, melyek kényeztetik az érzékszerveinket is.. Ezért szeretem az őszt!
VálaszTörlésNagyon szép, Márta!
VálaszTörlés