Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. január 26., vasárnap

Tizenkét év után...





Futnak a fák
kanyargó utak
habfehérre rajzolt dombokon
szélforgó kering
és
int megint
tucatnyi év
betakart fájdalom

arcod
keresem
körzővel szerkesztett táblák közt
jégporos
alkonyon


havat simítok
szürke köveken
neved
a

alatt


dermedt szavak

fehérség vakít
meg
a
 könnyek
aprócska szíveket
rajzolok
neked
dermedő lábnyomok
köré


léptünket betemető jeges szél
felkavarja múltunk
s
csípősen arcunkba vág
megannyi
emlékszilánk sebez


tizenkét év
sóhaj


ránk tapadó csendben
nélküled
tétován tovább indulunk.



/Nővéremnek/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése