Húsvéti csendben

Áldom a csendet

míg

fátyol takarja

csenddé szelídült útjaimat

hajnali derengésben idézném

csillagfénnyel mosdatott arcod

képzelem

kalácsot ringatsz

forrót

kezedben

orromhoz ér az illat

felfedni veszített titkainkat

már nem tudom

összezárultak az évek

koppanó léptekkel iramodók

 

ma újra végig gondolom

hogyan is volt

hogyan is szólt
az
ünnep

összekulcsolt kezünkbe szorul az emlék

kalácsszagú üzenete

anyám

Te
vagy nekem

e
szép ünnepi rendben

a

tükör

foszló kalácsod mazsoláit

nem lelem

múltunk lapjai peregnek

ibolyás
tekinteted

újra megszületett

nézem az égi jeleket

áldom csendmorzsáim hajnali varázsát

s

friss remegéssel

hozzám súrlódó életleheleted.