Májusi sóhaj

Kezembe fognám csendesen arcod

régi csodák

nyomait keresve

türkiz tekinteted
lezárta óvatlan pillanatban
a
szétterülő este

halkan suhantál

észrevétlen

szorosan tartott

szorgalmas világod

szétszakadt

vágyak

visszhangoznak bennem

létremények

fülemben kering még

halkuló szavad

megrepedt falként omlanak

elfeledett képek

gyermekmosollyal átszőtt hosszú évek

áldott kincseit idézem

ölelésre nyíló karodban

mindig volt rejtek
sírást csitító szó
mosoly

sziromhullató májusunk tűzét

elmossák a könnyek

szívtitkaimban ringatnálak

újra

míg

sóhajunkban

áttetsző angyallá változol.

Búcsúzom drága barátnőmtől, Ágitól.