Az én májusom

Az én májusom keserű és édes

víg
madárhangos ébredés

korai napfény

kertünkbe téved

simít

virít

nevel

fénylő perceit

sohasem engedem el

aztán

agyamban összeáll a kép

van másik világ

túl
margarétán pihenő zöld bogár

örömén

túl

a

medrébe visszaszelídülő

hatalmas folyó

csillámtükrein

lüktető
sodró

földsárgás

cseppjein

egy másik világ

szívemben
itt

elsóhajtom májusom veszteségeit

arcokat látok

arcaitokat

apám
anyám

barátom

májusi búcsúzásokat

megállított életek sorát

mellkasomhoz hajlik minden szál virág

arcomhoz szorítok feslő szirmokat

hallom búcsúzó

halkuló
szavad

hallok lüktető éles hangokat

szellő játszik

csendíti szélharangomat

pezsdül a lég

könnypárából
szikrázón
ég felé
emelkedik
a
Nap.