HÁLA

Hogy fény vagyok

hogy

két karod

boldoggá ölelt

szerelmed

tűéles szikrái új életre sebeznek

tüzüktől

olvad

bennem
a

jég

fémesen kemény napok

hajnalán
s

szürkülő estelén

átléped

bánattáborod

halkan

lebegő

sóhajod

átoson

völgyön

hegyen

kopottas szunnyadó városon

remegek

mikor

szívemhez ér

hogy
neked szép vagyok

hogy

még vagyok

száguldó évek

szigorú létperemén

gondolataid

óvó melegét

ma

is

köszönöm

én.