Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. február 18., csütörtök

SZERELEM

Kiirtottalak magamból
néha azt hiszem
hajnalban serkenő álomgyomokat
cibálok
tépek
szüntelen

szúrós tövisek
szívemet sebzik
mit kitépek reggel
visszanő estig

burjánzik éjjel bennem
egy
másik
élet
mit
neked
s
magamnak
titkon
remélek

aztán
a
létkép
egész más térkép
csalóka
vágyak
véremet kérnék

hallgatok
visszasejlő sóhajt
s
ahogy
bőrömre
hullanak a cseppek

mindegy is már
könnyeink
szédítő
fűre
fára
vagy
mérget
gyönyört termő
fekete szirmú virágra
peregnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése