Kiirtottalak magamból
néha azt hiszem
hajnalban serkenő álomgyomokat
cibálok
tépek
szüntelen
szúrós tövisek
szívemet sebzik
mit kitépek reggel
visszanő estig
burjánzik éjjel bennem
egy
másik
élet
mit
neked
s
magamnak
titkon
remélek
aztán
a
létkép
egész más térkép
csalóka
vágyak
véremet kérnék
hallgatok
visszasejlő sóhajt
s
ahogy
ahogy
bőrömre
hullanak a cseppek
mindegy is már
könnyeink
szédítő
fűre
fára
fűre
fára
vagy
mérget
gyönyört termő
fekete szirmú virágra
peregnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése