Hatalmas fehér köpeny
részletek
vesznek el a ködben
se
part
se
fények
értelmetlen egésznek
tűnő massza
késhegynyi sugár kellene csupán hogy kifakassza
és
folyhatna
áradhatna
szét az élet
mit is remélek
tegnap
azt
mondtad meghalsz mára
morzsa élet maradék
gyötör a lét
a
cukor
a
só
későn érkező falat
kínodban
építesz
feketül körmöd
kalapács kövér súlya alatt
ne haragudjak
ha
szó nélkül veszed a kipát
s
égi
partokon
gyújtasz pipát
és
hogy
legalább
tizenöt percnyi a mosolyommal megtöltött pillanat
mit magaddal viszel
ha filmed
végleg megszakad
tegnap ezerrel sütött a nap
ma
nem látok át hozzád
sejtelmem sincs életben hagytad e magad?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése