Este a villamoson...

A

szív

szalad

álmokat

keresni vagy festeni akár

utcákon

tereken

kutat

kibámul

zötyögő villamoson

fénydáridó a Dunán

kormos

hétköznap

alkonyán

lámpafüzér

valójában

hozzám tolakszik a lét

koszos ülések között

koldus tántorog

alig tudja felemelni a hatalmas csomagot

mindene benne lehet

magával cipel csigaház életet

csilingel

a

csend

tömött ülések

sápadt

fáradt

arcok

valaki felnevet

ismerősök

nyomulnak szűkössé zsúfolódott

helyen

magam vagyok

közömbösen

folyik rám

foltozott

nyomor

és

gazdag illat

nincs ellenvetés

távolodunk

mállik szét a selymes pillanat

zsebemben szorongatott

barna

kerek

gesztenyém

meleget ad.