Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. július 3., kedd

Kanyargós utakon... Karancsberényen is túl...

Kanyargós utakon...


Ismerem azokat a szavakat
itt
lapulnak
tudatom mélyén
valahol
egészen
legalul

ahogy
tócsa szélén
bokor alján
ázott
madárka
meglapul

ismerem a szót
patak
rét
mező
dombhajlat
falu szélén elhagyatott
meredek lépcsős temető

ismerős
a
csend
a
zümmögés
álom szélére verődött régi tévedés
lepke
tucatnyi színben kápráztató

váratlanul felbukkanó opálos fényű tó

sudár
nyár
tömör erdők sűrű homálya

rozsdás színben villanó tenyérnyi pillangó
ég felé tartó könnyelmű tánca

ér
kanyarog
lábam előtt
korhadt
fatörzs
nyirkos
út
eső utáni illat
megtorpan a nyár
felhők fedik el
cseppjeikkel
feltörni készülő időtlen
titkainkat.



2 megjegyzés: