Kanyargós utakon...
Ismerem azokat a szavakat
itt
lapulnak
tudatom mélyén
valahol
egészen
legalul
ahogy
tócsa szélén
bokor alján
ázott
madárka
meglapul
ismerem a szót
patak
rét
mező
dombhajlat
falu szélén elhagyatott
meredek lépcsős temető
ismerős
a
csend
a
zümmögés
álom szélére verődött régi tévedés
lepke
tucatnyi színben kápráztató
váratlanul felbukkanó opálos fényű tó
sudár
nyár
tömör erdők sűrű homálya
rozsdás színben villanó tenyérnyi pillangó
ég felé tartó könnyelmű tánca
ér
kanyarog
lábam előtt
korhadt
fatörzs
nyirkos
út
eső utáni illat
megtorpan a nyár
felhők fedik el
cseppjeikkel
feltörni készülő időtlen
titkainkat.
Készült egy bejegyzésem az ihletésedre. Rég elfelejtett fotókból.
VálaszTörlésNagyon szép. Köszönöm.
VálaszTörlés