Hallgatom a hangokat
tompa
távoli
moraj
nincs csatazaj
sejtelmes szürkeség
dörög
az
ég
leander bókol
szűz fehérben
szirmán hintázó cseppek
és
a
zsálya
friss
muskotályos
illatát
szobámba sodorja a szél
hőség lapul
csendes sarkokban
pedig
újra
esik
karnyújtásnyira van az élet
amit álmosan nézek
hólyagosan folyóba csöpög
frissen
a
csepp
megtöri a korai fénylemezt
simul a világ
issza a virág
nyárzáporunk drága nedveit
a
szív
is
megtelik
piros
fehér
szirmok hullanak
törékeny csendben
s
a
zöld
mindent betölt
koppan
pereg
mossa kertemet
csatorna nóta csacsog
nincs hajnali pír
nagy
zöld radír keni maszatolja a tájat
álmosító
gyöngyház selymet
feszítő
korai
varázslat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése